Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

nárai között is kiváló Janssens Lőrinc 9 kötetben foglalkozott Szt Tamás Summa theologiae-jávai. A Hemptinne-testvérek közül Hildebrand a rend első „abbas primas"-a, az ifjúkorában elhunyt öccse, Pius pedig korunk egyik legvonzóbb, szentéletű bencése volt. A Maredsousból alapított louvaini apátság szintén a liturgiának és a belső életnek szentelte magát. Ennek volt kiemelkedő tagja Beaudoin Lambert (1873—1960), aki sokat és eredményesen dolgozott azon, hogy a liturgikus mozgalom ne korlátozódjék a papok és a szerzetesek istentiszteletére, hanem a hivők tömegeit is elérje. Ezért volt rajta, hogy a Missale megfelelő fordítások révén a nép kezébe kerüljön. A másik, St André apátsága irodalmi, tudományos működése mellett lelkesen vállalta a külső munkát is. Nemcsak otthon vezet gimnáziumot és műipariskolát, hanem a missziókban is jelentős föladatokat lát el. Kongóban az irányítja a katangai Elisabethville érsekségét kb. 20 intézményével; az ugyancsak afrikai Kansenia, az indiai Asirvanam, a kaliforniai Valyermo perjelségben pedig bennszülött bencéseket készít elő műve folytatására. Ugyanezért — hogy külső és missziós munkát végezhessen — csatolták át 1931-ben a beuroni kongregációból a belgába a portugál Singevergát. Az apátság azóta Lisszabonban 14 ezer hivőt pasztorál, Lamegóban gimnáziumot, otthonában szemináriumot vezet, a nyugat-afrikai Angola moxikói misszióját lusói perjelsége irányítja és 6 cellája támogatja. Hasonlóképp erősen aktív életet folytat a trinidadi apátság, melynek 30 paptagja nemcsak a gimnázium és az egyházmegyei szeminárium, hanem a 13 ezer hivőt számláló 2 plébánia és 10 templom munkáját is ellátja. Wimmer Bonifác amerikai-cassinói kongregációja a katolikus életet szolgálja A következő két amerikai és a st ottilieni kongregáció abban látja a hivatását, hogy szerzeteseket nevel, akik önmagukban kialakítván Isten országát, azt igyekeznek terjeszteni a világban is. Ez a 3 kongregáció arra törekszik, hogy minden tagja — ha nem is azonos mértékben és azonos körülmények között — ,,intus monachus et foris apostolus" (befelé szerzetes, kifelé apostol) legyen. Az amerikai pragmatizmus, a tevékeny élet nemes értelmű megvalósulását láthatjuk az amerikai-cassinói kongregáció életében. A Szt Benedek aszkézise alapján kialakított lelkületből fakadt az az Istenszeretet, mely a felebaráti szeretet különböző -852