Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

eleje óta szintén vállaniok kellett, az ifjúság nevelése volt. A legtöbb apátság internátussal kapcsolatos gimnáziumot tartott fönn; növendékeik száma a legutóbbi időben meghaladta a 2200-at. Ezenkívül sok más iskola hitoktatását és több zarándokhely istentiszteletét és gyóntatását is végezték. De a tudományos és irodalmi életben is jó nevet szereztek maguknak az osztrák bencések. Az újra kiépülő salzburgi egyetemen ők vállalták a bölcselet tanítását s nemcsak ott, hanem a bécsi egyetemen is gyakran szerepeltek bencés teológus professzorok. Hogy a tudományos irodalom terén dolgozók közül néhányat említsünk, az admonti Muchar Albert (t 1849) nyolckötetes stájer, a melki Hantsch Hugó egyetemi tanár osztrák történetet készített, a seitenstetteni Salzer Anzelm neves német irodalomtörténetet dolgozott ki, a skót Wolfsgruber Celesztin, a bécsi egyetem egyháztörténész tanára (t 1924) Migazzi érsek és a jozefinizmus korát ábrázolta, a salzburgi Lindner Pirmin a bencések irodalmi működését kutatta. Az osztrák bencések melki megállapodása értelmében 1880-ban megindított „Studien und Mitteilungen" nevű, bencés vonatkozású folyóiratot 31 évig a raigerni Kinter Maurus, utána pedig a salzburgi Strasser József szerkesztette, aki erősen kidomborította tudományos és történeti jellegét. 1927 óta a bajor bencés akadémia kiadásában és a müncheni Bauerreis Romuald szerkesztésében jelent meg 1967-ig. Ugyancsak raigerni (rajhradi) bencés volt a tudós Dudek Béda, aki 1860 és 90 között 12 kötetben írta meg szűkebb hazája, Morvaország történetét. Az 1945-ben alakult szláv kongregációnak még sem története, sem egyéni színezete nem tudott kialakulni. Korábban ugyanis Břewnov-Braunau és Rajhrad (Raigern) az osztrák, Emausz pedig a beuroni kongregáció életformáját követte s annak különbözősége az egyesülés után is megnyilatkozott. Am a hamarosan uralomra került népi demokratikus állam azt is megszüntette. A jelenben csupán a német Rohrba áttelepült braunaui, meg a kis cokovaci konvent folytatja életét s főleg pasztorációval és tanítással foglalkozik. A brazil kongregáció a XIX. század folyamán sok külső és belső bajjal küzködött. Az ártalmas kormányrendelkezések és közszellem következtében már-már megsemmisült. Az új életet a maredsousi Van Caloen Gallért vitte hozzájuk, aki a századfordulón beuroni szellemben szervezte meg a brazil kolostorokat. Munkája sikerét mutatja, hogy félszázad múltán több, mint 200 tagja, lett a 4 apátságnak. Olinda és Santos perjelség megmaradt a belső, a monasztikus élet folytatásában, Bahia, Sáo -845