Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

Az angol kongregáció Ausztráliában a misszió, Angliában a katolikus kultúra szolgálatában Az angol kongregáció életét a tevékenység jellemzi. Létesülése, a XVII. század eleje óta legfőbb föladatának tekintette, hogy az egyéni megszentelődés munkálása és a szerzetesi gyakorlatok végzése mellett jól képzett bencéseket állítson az angol katolicizmus szolgálatába. A XIX. század kezdete óta haza telepített kolostorai minderősebb energiaforrásaivá lettek nemcsak az angol, hanem az egyetemes katolicizmusnak is. A kongregáció nevéhez nagy vállalkozások és eredmények fűződnek a missziók történetében. Említettük már, hogy a Szentszék 1818-ban az angol bencésekre bízta a Föld tekintélyes részének — Mauritius-szigeteknek, Madagaszkárnak, Délafrikának, Ausztráliának s Óceániának — lelki gondozását. Ennek az óriási területet fölölelő apostoli vicariatusnak első vezetője Slater Béda lett, aki két downsidei rendtársával a következő évben el is utazott a Mauritius-szigetekre. Munkáiát 1832 óta Morris Piacid folytatta. A vicariatus területét a XIX. század első felében természetszerűleg kisebb részekre osztották, a Mauritius-szigeteken 1847-ben létesített püspökséget azonban 1916-ig bencések vezették. Ugyancsak 1832-ben utazott el Downsideből a fiatal és tetterős Ullathorne Bernát, akit Morris ausztráliai helyettesének nevezett ki. Ullathorne az akkor még gyéren lakott, elhagyatott területeken plébániákat, iskolákat, sajtót és szociális intézményeket, Londonban és Angliában pedig személyi és anyagi utánpótlást szervezett. Előterjesztésére Ausztrália 1834-ben önálló vicariatus lett s élére Folding Béda került. A szabályos hierarchiát 1842-ben állították föl egv érsekséggel és két püspökséggel. Első sidneyi érseknek Poldingot nevezték ki, kinek joghatósága alá halálakor (1877) már 12 püspökség tartozott. Utódja a szintén downsidei Vaughan Béda lett Ausztrália főpapi székén (t 1883). De az angol egyház újjászervezésében és irányításában is jelentős szerep jutott a bencéseknek. A hierarchia fölállítása érdekében a kormánnyal folytatott tárgyalások egyik vezetője Ullathorne volt. aki a 40-es évek második felében már a nyugatangliai vicariatus élén állott. Hogy a Propaganda-Kongregáció mennyire meg volt elégedve ausztráliai és angliai működésével, abból is látható, hogy őreá akarta bízni az 1850-ben újjászervezett angol egyház vezetését. IX. Pius pápa azonban Wiseman mellett döntött — Ullathorne birminghami püspök lett (t 1889). -841