Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

Ám a gazdasági, társadalmi és politikai veszteségekkel sok erkölcsi haszon járt együtt. A bencések életére századokon át oly káros hatást gyakorló kommendaintézmény nyomtalanul eltűnt s azon előkelő származásúak száma is elenyészett, akik hivatás nélkül, csupán megélhetést vagy előkelő állást keresve léptek kolostorba. A gondtalan tétlenség — ami Szt Benedek szerint a lélek ellensége — mindenütt megszűnt s helyét az életet jelentő, pezsgő aktivitás foglalta el. A konventek által szabadon választott apátok egész szellemi tehetségüket és erkölcsi képességüket konventjük szolgálatára, kolostoruk javára szentelték. A bencés életre jelentkezők komolyan vették az ,.ora et labora" elvét s elődeiknél könnyebben értették meg a Regula figyelmeztetését, mely szerint a bencések akkor „valódi szerzetesek, ha saját kezük — és szellemük — munkájából élnek" (XLVIII. 18—19.). A XIX. század közepe óta kibontakozó új szerzetesség, ha nem is mindenütt egyenlő, de mégis nagy mértékben tért vissza a Regula eszméihez és gyakorlatához. A clunyi eredetű, túlzottan „liturgikus" életnek vége lett, noha a liturgia tekintélye, szeretete, közösségalkotó ereje megnövekedett. A liturgia végzése minőségileg továbbra is megtartotta első helyét a napirendben, mennyiségileg azonban visszatért a Regula által megszabott keretek közé. A zsolozsma és a konventmise végzése módjában, az éneklés mértéke tekintetében voltak csak különbségek az egyes kongregációk, illetőleg kolostorok között. A polifon énekkel és az instrumentális zenével szemben a gregorián korális ismét elfoglalta régi helyét az istentiszteletben. A lelki élet ezen gerincéhez csatlakozott a napi magánmise, elmélkedés és lelkiismeretvizsgálás, a heti gyónás, a havi rekollekció és az évi párnapos lelkigyakorlat. Aszketikus vonatkozásban a korviszonyok enyhítőleg hatottak az életformára. Bár irányító elvül mindenütt elfogadják a Regula előírását, hogy mindenben legyenek szerény mértéktartók — servata in omnibus parcitaté (XXXIX. 21.), húsételektől csupán a subiacói kongregáció tartózkodik s a klauzúrát sem veszik oly szigorúan, mint a solesmesiek. Anyagi ellátás (étel, ital, dohányzás, ruházat, alvás) tekintetében nem alkalmaznak különlegesebb önmegtagadást. de a „vita communis" megvalósítására komolyan törekszenek. Az aszkézis legfőbb eszközét a testvéri szeretet gyakorlásában és a szellemi s a fizikai munka végzésében látják. A munka tekintetében meglehetős változatosság alakult ki egyes kongregációk között. Egyik részük — mint a solesmesi -838