Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

Ausztria apátságait — a beuroni Seckaut és Emauszt kivéve — 1889-ben két kongregációban szervezték; a nagyobbik a Szeplőtelen Fogantatás, a kisebbik Szt József oltalma alatt állott. 1930-ban — miután Csehszlovákia megalakulásával a szláv kolostorok kiszakadtak belőle — kizárólagosan osztrák—német kongregációt alakítottak Salzburg, Michaelbeuren, Lambach, Kremsmünster, Seitenstetten, Admont, St Lambrecht, a karinthiai Szt Pál, Melk, Altenburg, Göttweig, a bécsi skót és Mariazell kolostorából. Bár Salzburg 1927-ben főapátsági címet kapott, a kongregáció szabadon választja elnökét. A svájci kongregációhoz szintén csak régi svájci alapítású apátságok (Einsiedeln, Disentis, Beinwil, Engelberg, Muri, Marianberg) tartoznak. Muri azonban a múlt századi üldözések miatt kénytelen volt a déltiroli Griesbe költözni, mely az ugyanott fekvő Marienberggel együtt 1919-ben olasz uralom alá került. Bár a gyakorlat alapján a kongregáció elnöke a mindenkori einsiedelni apát (abbas praeses) lett, a kolostorok függetlenségét és egyenrangúságát hangsúlyozó 1336. évi Benedictina a legteljesebb mértékben ott érvényesül. Az angol kongregáció eredete a középkorba, a XIII. századba nyúlik vissza, mely a XVI. századi pusztulás után 1607-ben éledt újra. A teljes egyenlőség talapján álló szervezet tagjai az angol Downside, Ampleforth, Woolhampton (Douai), Fort Augustus, Belmont, Ealing, Worth s az északamerikai Washington apátsága és Portsmouth perjelsége. Az újabban, az I. világháború után létesített belga kongregáció több tekintetben megegyezik az angollal. Egyrészt ugyanis az sem foglalja magában az ország összes bencés kolostorait, másrészt viszont annak is vannak külföldi apátságai. A tagok egyenjogúsága szintén közös vonásuk. A kongregációt a belga Maredsous, Louvain, Zevenkerken, a portugál Singeverga, a délamerikai Trinidad, az ír Glenstal és a lengyel Tyniec apátsága alkotja. A st ottilieni kongregáció szervezete hitterjesztő célkitűzésének megfelelően alakult ki századunk folyamán. Vezetője az anyakolostor, St Ottilien, tagjai a tengerentúli pogány missziókat anyagilag, szellemileg, lelkileg tápláló német Münsterschwarzach, Schweiklberg, Meschede, a svájci Friburg, a közvetlen missziós munkát végző délkóreai Waekwan (északkoreai Tokwon s a mandzsúriai Yenki jogutóda), az északkelet-afrikai Peramiho és Ndanda, az észak-amerikai Newton és a venezuelai Caracas kolostora. Az utoljára alakult és leggyöngébb európai kongregáció a 833 Szent Benedek fiainak II. o

pi

l