Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

Ausztria apátságait — a beuroni Seckaut és Emauszt kivéve — 1889-ben két kongregációban szervezték; a nagyobbik a Szep­lőtelen Fogantatás, a kisebbik Szt József oltalma alatt állott. 1930-ban — miután Csehszlovákia megalakulásával a szláv kolostorok kiszakadtak belőle — kizárólagosan osztrák—német kongregációt alakítottak Salzburg, Michaelbeuren, Lam­bach, Kremsmünster, Seitenstetten, Admont, St Lambrecht, a karinthiai Szt Pál, Melk, Altenburg, Göttweig, a bécsi skót és Mariazell kolostorából. Bár Salzburg 1927-ben főapátsági címet kapott, a kongregáció szabadon választja elnökét. A svájci kongregációhoz szintén csak régi svájci alapítású apátságok (Einsiedeln, Disentis, Beinwil, Engelberg, Muri, Ma­rianberg) tartoznak. Muri azonban a múlt századi üldözések miatt kénytelen volt a déltiroli Griesbe költözni, mely az ugyan­ott fekvő Marienberggel együtt 1919-ben olasz uralom alá ke­rült. Bár a gyakorlat alapján a kongregáció elnöke a minden­kori einsiedelni apát (abbas praeses) lett, a kolostorok függet­lenségét és egyenrangúságát hangsúlyozó 1336. évi Benedictina a legteljesebb mértékben ott érvényesül. Az angol kongregáció eredete a középkorba, a XIII. századba nyúlik vissza, mely a XVI. századi pusztulás után 1607-ben éledt újra. A teljes egyenlőség talapján álló szervezet tagjai az angol Downside, Ampleforth, Woolhampton (Douai), Fort Augustus, Belmont, Ealing, Worth s az északamerikai Washing­ton apátsága és Portsmouth perjelsége. Az újabban, az I. világháború után létesített belga kongre­gáció több tekintetben megegyezik az angollal. Egyrészt ugyanis az sem foglalja magában az ország összes bencés kolostorait, másrészt viszont annak is vannak külföldi apátságai. A tagok egyenjogúsága szintén közös vonásuk. A kongregációt a belga Maredsous, Louvain, Zevenkerken, a portugál Singeverga, a délamerikai Trinidad, az ír Glenstal és a lengyel Tyniec apát­sága alkotja. A st ottilieni kongregáció szervezete hitterjesztő célkitűzésé­nek megfelelően alakult ki századunk folyamán. Vezetője az anyakolostor, St Ottilien, tagjai a tengerentúli pogány misszió­kat anyagilag, szellemileg, lelkileg tápláló német Münster­schwarzach, Schweiklberg, Meschede, a svájci Friburg, a köz­vetlen missziós munkát végző délkóreai Waekwan (északkoreai Tokwon s a mandzsúriai Yenki jogutóda), az északkelet-afrikai Peramiho és Ndanda, az észak-amerikai Newton és a venezue­lai Caracas kolostora. Az utoljára alakult és leggyöngébb európai kongregáció a 833 Szent Benedek fiainak II. o pi l

Next

/
Thumbnails
Contents