Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

ő kezükbe került s 1879 óta a radikális szabadkőművesség kormányozta Franciaországot. Ennek során a szerzeteseket ismételten kiutasították az országból. A két világháború tapasztalatai azonban mérséklőleg hatottak a francia politikára és világnézetre s az sokkal barátságosabb lett az Egyház és intézményei irányában. Nyilvánvaló, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy a francia egyház és katolicizmus ma sokkal nagyobb erőt jelent hazai és világviszonylatban is, mint 1—2 évszázaddal ezelőtt. A politikai és egyházi viszonyok s azok változásának vetülete élénken szemlélhető a bencések életén. Napóleon bukása után történtek ugyan kísérletek Cluny, St Maur és St Vanne apátságai visszaállítására, de azok eredménytelenek maradtak. A vészes időket túlélő, illetőleg hazatért bencések jórésze a pasztorációban helyezkedett el, mert a kolostori élet lehetőségét nem látta biztosítottnak. A közép- és újkorban az Egyháznak, Franciaországnak és a bencés szerzetességnek annyi hasznot és oly sok dicsőséget szerző Cluny és a St Germain-apátság kongregációjával együtt az enyészet martaléka lett... Korunk francia bencés élete nem a régi, hanem új alapokra épült. Megtervezője és kivitelezője Guéranger Prosper volt (1805—75). Miként a már említett Wolter Maurus, ő is világi papnak indult s útja Rómába vezetett, ahol 1837-ben Szt Benedek regulájára tett fogadalmat. Hazájába visszatérve Solesmesben szervezte meg 4 társával az új, a Regula hű követésére törekvő bencés életet. A korviszonyok vallásellenes változása látható abból, hogy Solesmes már korántsem tudott oly erőteljes bencés mozgalmat indítani, mint Cluny és a maurinusok. Az eszme lassan terjedt: 1853-ban Ligugéban, majd Hautecombeban alapítottak új kolostort. De ezt a szerény kezdeményezést is pusztulással fenyegette a szabadkőműves kormányzat, me-lyJ 1880-ban -s később 1903-ban is tilalmazta szerzetes intézmények létesítését és működését. Annak ellenére Wisquesben, Párizsban, Kergonanban is megtelepedtek Guéranger fiai, 1894ben pedig a nagymúltú St Wandrille-apátságot népesítették be Fontenelleben. Utoljára Fontgombault apátsága alakult ki. e Egy másik bencés mozgalmat Muard János indított el 1850ben Franciaországban. Kiindulópontja Pierre-qui-Vire kolostar volt, mely-aztán új életre keltette az ősi Fleuryt s fölépítette a délfrancia Belloc, Encalcát, a bretagnei Kerbenat apátságát. - A madirani konventet 1952-ben a közeli Toürnaybe telepítették át. Itt említjük meg

f ; hogy a szomszédos Luxemburg bendés apátsága,csCletowux 19ô9«b©n létesülik ogs,:: . . -354