Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

Ily körülmények közt magától értetődik, hogy a szabadkőműves új olasz politika egyházellenes volt, s ameddig hatalma engedte, meg is valósította programmját. A 60-as évek közepére megszüntették Észak- és Középitáűia apátságait, 67-ben az addig zavartalanul élő szicíliai kolostorokat oszlatták föl, vagyonukat pedig államosították. Róma elfoglalása után Szt Pál és más környékbeli apátság föloszlatása következett. Szerencse volt, hogy a föloszlató rendeleteket nem mindenütt értelmezték és hajtották végre szigorúan; több kolostort — pl. Montecassinót, Cavát, Subiacót — műemléknek, nemzeti könyv- és levéltárnak nyilvánítottak, melyek őrzését és gondozását az ott lévő s állami tisztviselőknek kinevezett bencésekre bízták. Mikor aztán az Egyház és az Állam viszonya kezdett javulni, egymásután jelentkezett Montecassino, Montevergine, Cava, Róma, Subiaco, Palermo, Perugia, Assisi, Modena, Cesena, Praglia, Finalpia, Pontida, Padua, Farfa, Parma, Genua, Noci apátsági és Casalbordino perjelségi konventje. De mindez az eredmény csak töredéke volt annak a régi olasz bencés életnek, mely túlnyomó részben a fölvilágosult és a liberális korszellem egyházellenességének lett az áldozata. Sorvadás Svájcban, éledés német földön Svájcban a többségben levő protestáns s az uralomra jutott liberális elemek ugyancsak egyházellenes politikát folytattak a XIX. század folyamán. Ez 1830 óta vált nyilvánvalóvá s csak erősödött 1847 után, amikor a protestáns kantonok megtörték a katolikusok ellenállását. Az 1847-es szövetségi alkotmány megtiltotta új kolostorok alapítását és a föloszlatottak újjászervezését. Ily módon korunkban a svájci apátságok száma is megfogyatkozott. Einsiedelnből 1818-ban püspökséget akartak szervezni, de a tervet a bencések meg tudták hiúsítani. St Gallen apátja, Vorster Pongrác fáradozása azonban nem hozott eredményt — a nagy múltú, ősi apátság alapján állították föl 1823-ban a chur-st galleni püspökséget. St Gallen pusztulását követte Pfäfers (1834), Fischingen (1848) és Rheinau (1862). Más konventek a föloszlatás elől külföldre települtek át. így Muri 1845-ben az osztrák Griesbe, Beinwil-Mariastein pedig előbb francia, majd osztrák területre volt kénytelen menekülni; ez utóbbi később visszatérhetett hazájába. Az említett Einsiedelnen és Beinwilen kívül csupán Engelberg és Disentis tudta átmenteni életét a nyugodtabb XX. századra. Marienberg annak köszönhette fönnmaradását, hogy közben oszt-816