Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

Ez a barokk jellegű szerzetesi élet a legszebb virágzásnak nézett eléje, amikor a katonás fegyelmet követelő, abszolutisztikus hajlamú Sajghó halála után 1768-ban a szelid lelkületű és bölcs Somogyi Dániel lett főapát. Kormányzása alatt Pannonhalmán és az apátságokban megvalósult Szt Benedek kívánsága, kialakult a családias béke és szeretet uralma, a „pacis caritatisque custodia". A régóta üresen álló dömölki és bakonybéli apáti székeket a szerzet kívánsága szerint töltötte be Mákóczy Imrével és Gráczer Zoerárddal, a rendtagok számát növelte s a főmonostorban s másutt is pezsgő lelki és szellemi életet alakított ki. II. József föloszlatja a magyar bencés rendet A magyar bencés élet lendületes fejlődését törte derékba az az ellenséges racionalista korszellem, melynek nyugateurópai kibontakozását és hatását a föntebbiekben már ismertettük. Ez az áradat a Habsburg uralkodók és kormányaik révén elérte és elborította Magvarországot is s hatása az egyházi eszmék és intézmények, főleg a szerzetesség tekintetében pusztító volt. A fölvilágosodott és abszolutista uralkodó, II. József császár nem tudta értékelni a lényegében befelé fordult, de természetes és természetfölötti eszközökkel a közért is dolgozó rendek életçt. Ezért határozta el — a betegápolók és a piaristák kivételével — azok eltörlését és tekintélyes vagyonuk elkobzását, illetőleg más célra fordítását. Terve megvalósítása több éven át tartott. 1782-ben tilalmazta újabb szerzetesi fogadalmak tételét, majd a papszenteléseket is. Aztán jelentéseket kért a szerzetesek számáról és elfoglaltságáról, a rend anyagi helyzetéről és a birtokában lévő vallásos alapítványokról. Ezek után az előkészületek után adta ki 1786. október 23-án rendeletét, melynek értelmében „a pannonhalmi bencés szerzettel, mely magas hegyen való fekvése miatt, valamint belső szervezeténél fogva a közügyre semmi hasznot nem hajt, úgy kell eljárni, mint a többi kolostorral." Míg II. Józsefnek kolostoréit őrlő rendelkezése az osztrák bencés apátságoknak csak egy részét sújtotta, addig nálunk az egész magyar bencés szerzetet megsemmisítette. Pannonhalma 1786. december 3-án, Bakonybél 1787. január 11-én, Tihany 20-án, Dömölk 24-én kapta meg az erről szóló hivatalos értesítést. Zalavár, mivel nem a „pannonhalmi bencés szerzet"hez, hanem a föloszlatást kikerült osztrák göttweigi apátsághoz tartozott, tovább folytatta életét. -807