Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

rarius, custos, scholasticus stb. — szintén a presbyterek közül kerüljön ki. Szerzetes csupán abban a kolostorban nyerhet javadalmat, amelyben lakik, amelyhez tartozik. Akik más apátság valamilyen javadalmát élvezik, azok egy hónapon belül kötelesek választani javadalmuk vagy kolostoruk között. Kivétel csak ott tehető, ahol minden hely foglalva van; de ha egy hely megüresedik, akkor a javadalmas tartozik azt elfoglalni és oda költözni. Ha nem bencés kap javadalomként bencés apátságot, akkor a közösség életét a bencés prior irányítja, a javadalmas pedig gondoskodik annyi szerzetes eltartásáról, amennyi az ő idejéig élt a monostorban. Az istentisztelet és v állás gyakorlatok tekintetében úgy rendelkezett a pápa, hogy a monostorokban hetenként kétszer, háromszor, a tanulmányi s egyéb házakban pedig legalább egyszer misézzenek a rendtagok. Nagyobb ünnepeken az apát, illetőleg a konvent feje mondja a nagymisét. Az apát és az elöljárók naponként misézzenek. A papi renddel nem rendelkezők hetenként gyónjanak és havonként áldozzanak. Ahol azonban a gyakoribb áldozás van szokásban, ott maradjanak meg amellett. A zsolozsmát lassan, érthetően s megfelelő áhítattal imádkozzák s lehetőleg még azok is közösen végezzék, akik tanulmányok, prédikációk, vagy más munkák miatt a kóruson való megjelenés alól fölmentést kaptak. Aszketikus vonatkozásban főleg a szegénység erényének megtartását szorgalmazta a bulla. Kívánta, hogy a szerzetesek természetben kapják ellátásukat — azt, pl. a ruhát, még részben sem szabad pénzen megváltani. Pénzt csupán azok kaphatnak, akik bizonyos időre távoznak a kolostorból. Aki pénzt gyűjt, állatot, birtokot, rendszeres jövedelmet szerez vagy kereskedik, kiközösítés alá esik. Lovat csak olyan szerzetes tarthat, akinek arra hivatalánál fogva szüksége van. Cselédek csupán a konyhán, a betegek mellett s egyes hivatalokban teljesíthetnek szolgálatot. A pápa hasonló egyszerűséget, szerénységet kívánt az étkezés és a ruházkodás terén is. Bár Róma már a XIII. század vége felé fölhatalmazta az apátokat, hogy indokolt esetben a hét 3 napján adhatnak fölmentést szerzeteseiknek a húsevés tilalma alól, amikor az nem ütközik egyházi törvénybe, a bulla mégis hangsúlyozta, hogy az illetők ilyen alkalommal nem étkezhetnek a közös refectoriumban, hanem a betegek helyiségében, az infirmatoriumban. Hasonló fölmentést kaphattak azok is, akiket az apát vagy más elöljáró hívott vendégül saját asztalához.