Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet
VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában
gyalt. A mű célját az élete vége felé közeledő szerző abban határozta meg, hogy ezzel a kompendiummal a magyar bencés ifjúságnak kívánt szolgálni, hogy az egyetemes bencés múlt ismerete segítse, ösztönözze azt további belső munkára. Kár, hogy nyomtatásban ez a mű sem tudott megjelenni s nemes célját így kevésbé érhette el. A magyar bencések lelki és szellemi életével, irodalmi és tudományos működésével szerves kapcsolatban állott a pannonhalmi könyvtár. Természetes, hogy a rend visszaállítása után azt is újra kellett szervezni. Az 1658-ban készült katalógus 2318 kötetben 2037 művet sorolt föl, melyből kb. 350 teológiai, 300 predikációs, 400 aszketikus, 250 történeti, 150 jogi, 100 bölcseleti, 300 klasszika-filológiai, 150 pedig matematikai, természetés orvostudományi munka volt. Ez a könyvtár akkortájt ki is elégítette a csekélyszámú s a szerzetesi gyakorlatok mellett főleg pasztorációs és gazdasági föladatokkal foglalkozó konvent igényeit. Sajnos, könyvtárunk a következő század alatt nem gyarapodott, hanem inkább megfogyatkozott. Ennek okaiként a török és Rákóczi-féle harcokra, a monostor 1683-ban történt leégésére s a majdnem félévszázadon át (1722—68) kormányzó Sajghó Benedek főapát ezirányú érzéketlenségére mutathatunk rá. A javulás ebben a tekintetben is Somogyi Dániel főapátsága alatt következett be, aki a rend föloszlatásáig rendelkezésre álló idő alatt (1768—86) a könyvtár állományát 1800 kötetről 4250-re növelte. Miként már a föntebbiekben is láthattuk, a könyvtár színezete — a bencések igényének megfelelően — konzervatív jellegű volt, a teológiai irodalomban a tomista művek uralkodtak. A fölvilágosodás szellemét csupán Wolf bölcseleti, Grotius, Pufendorf, Riegger és Martini jogi művei képviselték. A cartezianizmus és a febronianizmus problémái különösebben ugyan nem érdekelték a magyar bencéseket, a vannista Calmet biblikus, Fleury egyháztörténeti és Noailles bíboros pasztorális írásai azonban mutatják, hogy a janzenizmus eszmevilága sem volt ismeretlen előttük. A külföldi bencés irodalmat, főleg a rendtörténetet — Mabillon, Montfoucon, Bucelin, Gattola, Ziegelbauer, Haeften Benedek s mások műveit — szintén figyelemmel kísérték. Barokk egyéniségek és jelenségek a bencés életben A XVII.—XVIII. század magyar bencéseinek életét tekintve látjuk, hogy azon is erőteljesen kiverődtek a barokk jellegzetes vonásai. A barokk szellemiség vallásos jellegét, annak lendü-804