Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

vezete és működése (elnökök, vizitátorok, a közös költségek viselése) tekintetében III. Ince föntebb ismertetett rendelkezéseit ismételte, csupán a püspöki beavatkozással szemben hangsúlyozta a káptalanok autonómiáját. Ebből a célból a „fekete" bencés szerzetességet nem érsekségenként, hanem bencés és nemzeti alapon 35 provinciába osztotta, mely közül 10 az olasz, 6 a francia, 5 a német, 3 a spanyol, 1—1 a portugál, angol, ír, skót, dán, norvég, cseh, legyei, magyar, ciprusi s a keleti monostorokat egyesítette. Megkívánta, hogy ezeken a rendtartományi káptalanokon kívül az anyamonostorok évenként tartsanak káptalanokat fiókapátságaik és perjelségeik bevonásával, ahol az elnökséget állandóan az anyamonostorok apátjai gyakorolják. S végül szólt egy harmadik, naponként tartandó gyűlésről is, ami azonban nem volt más, mint a monostorok fegyelmező káptalanja, a „capitulum culpae", illetőleg annak tovább fejlődött formája, melynek menetét az egyes konventek vezetői állapították meg és „Loquamur de ordine nostro" (beszéljünk a mi rendünkről) fölszólítással nyitották meg. Bár mindezen káptalanok föladata a szabályszerű, komoly közösségi, a szerzetesi élet kialakítása és fönntartása volt — látható, hogy XII. Benedek pápának a bencés élet kereteire és tartalmára vonatkozó fölfogása sok tekintetben eltért a rendalapító Szt Benedekétől. így az apát szinte abszolút hatalmát nem egy tekintetben korlátozta a konvent jogainak hangsúlyozásával. Az évszázados fejlődés eredményeit, az elődök „tiszteletreméltó hagyományait" sok esetben szentesítette. A bencés életet nem kívánta a VI. századi szűk keretek közé zárni s ennek következtében a javadalom, a böjtölés és a pénzkezelés tekintetében is enyhített a korábbi, az eredeti szigorúságon. A pápa a közös élet nélkülözhetetlen föltételét a megfelelő anyagi alap biztosításában jelölte meg. Korábban az apátok és általában az elöljárók gyakran csináltak haszontalan kiadásokat, könnyelmű adósságokat, céltalanul engedtek át másoknak jövedelmeket s indokolatlanul gazdagították rokonaikat, barátaikat a monostor javaiból. Ezután gondosan meg kell tárgyalni a konventtel vagy annak megbízottaival, ha bérbeadás, eladás vagy kölcsönvétel szüksége merül föl. Jelentősebb birtokot a szentszék engedélye nélkül elidegeníteni nem szabad. A befolyó pénzeket három rendtag három zárral ellátott pénztárban közösen fogja őrizni. A szerzetesek anyagi ellátást laikusok és klerikusok kizárásával csupán a konvent egyik tagja, a cellararius végezheti. A kolostor anyagi helyzetéről két példányban 496