Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

forrását a somogyi tizedek alkották, melyek megszerzése igen körülményes volt, mert a terület a török hódoltsághoz tartozott. Ezért azokat Pálffy főapát hol bérbeadta, hol saját embereivel szedette, utódja, Magger Piacid (1647—67) pedig pénzben kívánta. Az ország fölszabadulása után, 1688-ban viszont Lipót király a tizedek felét a háború költségeire foglalta le, illetőleg követelte, hogy annak behajtását — megfelelő ellenszolgáltatás fejében — bízzák a kincstárra. A Rákóczi-harcok idején a kis nemesek példájára a jobbágyok nagy része is vonakodott tizedet fizetni. A viszonyok csak később javultak, mikor a megye 1726-ban 6500 arany, illetőleg ezüst forintban váltotta meg évi tizedét. Ez a jövedelem a főmonostor bevételeinek negyedrészét tette ki. A bevételek főjorrását a földbirtok jelentette. Ám a török korszakban az is keveset jövedelmezett, mert egyrészt a török hűbérurak, a szpáhik túlságosan is kiszipolyozták népeiket, másrészt pedig gyakoriak voltak a nagy területeket végig rabló, gyújtogató, gyilkoló török portyázások. Mindezek következtében sok község lakossága elmenekült, elhagyta faluját s így sok birtok maradt művelés és jövedelem nélkül. Nemcsak a főapátsági jobbágyfalvak túlnyomó többsége, hanem 1650 körül még a főmonostor is fizetett adót a töröknek, hogy azzal viszonylagos békéjét megvásárolja. Pannonhalma falvai közül Péterd 1550-től 1700-ig, Győrszentiván 1530-tól 1650-ig, aztán 1683-tól 1699-ig volt puszta terület. Lázit háromszor dúlta föl a török s Tárkányt is háromszor kellett megszállatni 1651 és 1698 között. S ezek a telepítések nagyon is apasztották a jövedelmeket, mert az új jobbágyoknak legalább 4—8 évre mentességet kellett adni a szolgáltatások alól, hogy az alatt fölépíthessék házaikat és rendbe hozhassák gazdaságaikat. Természetes, az anyagi viszonyok sokat javultak a békés körülmények között, mikor a jobbágyok véglegesen megtelepedhettek s rendszeresen végezhették munkájukat. De ez az újjászervezési folyamat is évtizedeken át tartott. Akkor kerültek Győrszentmártonba és Dénesdre a magyarok mellé németek és szlovákok; Csanakot és Péterdet németek szállták meg; Győrszentivánt horvátok, Bársonyost 1734'35-ben szlovákok, Tárkányt 1714ben a környékbeli magyarok népesítették be. így lendült föl a XVIII. század folyamán a gazdasági élet a pannonhalmi és az apátsági birtokokon, ami által megerősödtek azok bevételi forrásai is. Az egyházi tized és a földesúri kilenced mellett bizonyos meghatározott készpénzt is kaptak, amit a jobbágyközségek egy összegben szoktak fizetni. Robot-773