Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

A legfőbb központi szervek (az állam- és a haditanács, az udvari kamara, tanulmányi és egyházügyi bizottság) a magyar ügyek irányítását, illetőleg intézését is föladatuknak tartották. A közjogi nemzet, a nemesség vezető rétege, a főurak és a főpapok túlnyomó része nálunk is udvari arisztokratává lett — tudomásul vette az erőviszonyok változását és alkalmazkodott hozzá. A magyar rendek közjogi szerepének és a magyar alkotmánynak semmibe vevése II. József uralkodásával lett nyilvánvalóvá, aki Szt István koronájával meg sem koronáztatta magát, nehogy a magyar törvények megtartását kívánó koronázási eskü bármiként is akadályozza központosító és németesítő politikája, abszolutista tervei megvalósításában. A Habsburgok egyházjogi tekintetben is igyekeztek követni a spanyol és francia abszolutizmus példáját. Amint a spanyol „katolikus" és a francia „legkeresztényibb" királyok szinte maguk irányították országuk egyházkormányzatát, úgy törekedtek a Habsburgok is arra, hogy birodalmuk főpapjait ők nevezzék ki. Hogy ehhez megfelelő címet szerezzenek, már a XVII. század óta szerették volna a „Magyarország apostoli királya" nevet viselni, amit aztán XIII. Kelemen 1758-ban engedélyezett is Mária Terézia és utódai számára. Az udvari könyvtár őre s az államtanács magyar vonatkozású titkos informátora, Kollár Ádám 1762-ben ebben'a szellemben tárgyalta Magyarország apostoli királyainak főkegyúri jogát, 1764-ben pedig azoknak a „circa sacra", azaz egyházkormányzati joghatóságát; annak eredetét, mibenlétét és folyamatos alkalmazását Bécs érdekeinek megfelelően igyekezett megvilágítani. Bár az utóbbi müvet az abban az évben tartott pozsonyi — 25 évre az utolsó — országgyűlés nyilvános megégetésre ítélte, Mária Terézia legfőbb tanácsadója, Kaunitz herceg mégis csak a nyilvánosságra hozatal tényét helytelenítette, nem a tartalmát. Az egyházkormányzat mellett az iskola irányítását is igyekezett kezébe venni a kormány. 1770-ben kijelentette az államtanács és Mária Terézia, hogy az addig egyházi intézménynek számító iskola azontúl már állami gondozásba kerül: „Die Schule ist und bleibt ein politicum". Miután 1773-ban fölosztották a legfőbb iskolafönntartó intézményt, a jezsuita rendet, Kollár Ádám és Ürményi József kidolgozta az államilag irányított és ellenőrzött új magyar iskolarendszert és művelődési eszményt, a „Ratio educationis"-t, mely 1777-ben jelent meg nyomtatásban. Amint a Ratio educationis Bécsben készült, úgy az egész ra-768