Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

nes jellegükre, azok folytatták hódító útjukat. Propagálóik fő­leg azok a francia írók voltak, akik magukat fölvilágosultak­nak, a „sötét" múlttal szemben álló mozgalmukat pedig „föl­világosodás"-nak nevezték. Az ő körükben az angolok óvatos szenzualizmusa már radikális materializmussá, szenvtelen deiz­musa pedig gyűlölködő ateizmussá alakult. Az aufklärizmus immanens világnézetében nem jutott hely Istennek, a másvilágnak s így nem volt szükség vallásra, még kevésbé Egyházra s annak intézményeire: papságra és szerze­tességre. Céljának a földi élet lehető kényelmes berendezését és élvezését tartotta, aminek megvalósítását az ésszerűség és a hasznosság szempontjai irányították. Jelszava a közérdek és a közjó szolgálatát hirdette. Ezeket az eszményeket és törekvé­seket képviselték a fölvilágosodás harcosai, akik között Voltaire (t 1778) az „écrasez ľinfame" — „tapossátok el a gyalázatosat" hírhedt jelszavát írta,zászlajára s meg volt győződve, hogy ha 12 halász létre tudta hozni az Egyházat, akkor ő képes lesz azt tönkretenni. Társai, az encyklopédisták 1774-ben 22, később már 35 kötetes, 4 nyelvre lefordított műben terjesztették a régi világ politikai, társadalmi, gazdasági, vallási berendezésének lerombolására s az új rend fölépítésére vonatkozó gondolatai­kat, melyeket az egyszerűbb néposztályokkal a röpiratok tö­mege ismertetett meg. Szerzetesi vonatkozásban azt hirdették, hogy a kolostori élet ész- és természetellenes s azért meg kell szüntetni, javait pedig a köz javára kell fordítani. Hasonlóan nagy hatást gyakorolt kortársaira Rousseau (t 1778), aki a racionalizmussal szemben a naturalizmus apos­tola volt. Meggyőződése szerint nem a kultúra, hanem a termé­szethez, a természetes állapothoz való visszatérés biztosítja az emberiség boldogulását. Számára is csupán a földi élet létezett, melyben — szerinte — az ősi, a természetes egyenlőségnek kell érvényesülnie. A királyok és a kormányok csak addig ural­kodhatnak, ameddig tiszteletben tartják a népfölség elvét, ameddig megtartják a „társadalmi szerződés"-t, azaz ameddig a közösség, a nép érdekeit szolgálják. Az aufkläristák céltuda­tos agitatorikus működésének eredménye a francia forradalom­ban érett be . . . A bencések és a kor világnézeti problémái Mielőtt áttérnénk annak ismertetésére, hogy a fölvilágoso­dás egyházi, főleg bencés vonatkozásban hogyan valósította meg eszméit és törekvéseit, meg kell tekintenünk, hogy a ben­-752

Next

/
Thumbnails
Contents