Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet
VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában
Svájc katolikus szellemi és vallásos életének központja St Gallen és Einsiedeln A svájci hitújítás küzdelmeiben sok sebet kapott bencés apátságok St Gallen és Einsiedeln példájára a XVI. század végére igyekeztek megerősödni. Ennek következtében a XVII. század elején már meg lehetett szervezni a svájci bencés kongregációt is, melyet a Szeplőtelen Fogantatásról neveztek el, s amely a század végére 9 (St Gallen, Einsiedeln, Muri, Fischingen, Pfäfers, Rheinau, Engelberg, Disentis, Mariastein) apátságot foglalt magába. Szabálvait XV. Gergely 1622-ben hagyta jóvá s ugyanakkor a kongregációt exemptnek nyilvánította. A szervezet jellegzetessége volt, hogy élén a káptalan által választott I. vizitátor — legtöbbször a st galleni apát — állott, az apátokat viszont élethossziglanra az egyes kolostorok választották, kiknek ellenőrzését a II. vizitátor végezte. A káptalanok, illetőleg a statútumok a legfontosabb föladatot >a magántulajdon megszüntetésében, a közös élet kialakításában, a liturgia bensőséges végzésében, az intenzív szellemi tevékenységben — azaz az ősi bencés lelkiség és életforma fönntartásában jelölték meg. St Gallen jó szellemét a céltudatos és erőteljes Müller Bernát apát (1594—1630) szilárdította meg, hogy aztán meghonosítsa a többi svájci apátságban s áldásában részesítse hazája katolikusságát is. Tehetséges növendékeit különböző — római, párizsi, ingolstadti, döllingeni, salzburgi — egyetemeken képeztette, kik — pl. Metzler Jodok, Ritter Probus, Gugger Atanáz — élénk tudományos és pedagógiai tevékenységet fejtettek ki. Müller 1614-ben új breviáriumot adott ki, mely az ősi helyi hagyományokon kívül a római, a montecassinói és a valladolidi breviárium egyes részeit is tartalmazta. Vállalkozása sikerét mutatja, hogy a svájci, a sváb és a bursfeldi bencések is hamarosan átvették a st galleni breviáriumot. Nemcsak St Gellen, hanem az egész svájci kongregáció legkiemelkedőbb alakja is Sfondrati Celesztin volt, kinek tudományos működéséről föntebb már megemlékeztünk. Gyermekkorában került Milánóból St Gallenbe, majd fiatal egyetemi tanárként Salzburgba, ahol értékes nevelői és irodalmi munkásságot fejtett ki. 43 éves korában, 1687-ben St Gallen hercegapátja lett, 1695-ben pedig XIII. Ince bíborossá kreálta és Rómába hívta, ahol a következő évben meghalt. A svájci bencés és katolikus élet másik központja Einsiedeln hercegapátság volt. Ennek a híres búcsújáróhelynek a bencései természetszerűleg nem annyira a tudományos, mint inkább a -741