Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

túlságos hatalma, monostoraik egymástól való izoláltsága miatt nem tudnak megküzdeni — ezért mindenekelőtt ezen kívánt változtatni. Szt Benedek regulája szerint az egyes apátságok teljesen önálló, egymástól teljesen független életet éltek. Az apáton kívül csupán az egyházmegyés püspök gyakorolt fölöttük némi joghatóságot és ellenőrzést. Annak megfelelően korunk apátságainak legnagyobb része — mely nem tartozott valamelyik, főleg a clunyi kongregációhoz — függetlenül alakította életét az apát kormányzása alatt; egyik monostor nem törődött a másikkal. Ezt a reguláris önállóságot még csak növelték azok, a XII. század folyamán készségesen osztott „exemptio"-k, melyek a püspöki jurisdictio helyére a pápait állították. A pápák ugyanis a legtöbb esetben túlságosan is távol voltak ahhoz, hogy a közvetlen joghatóságuk alá tartozó monostorokat ellenőrizni, szükség esetén segíteni vagy javítani tudták volna. így határozta el III. Ince a bencés apátok és monostorok függetlenségének bizonyos fokú korlátozását. A mintát a ciszterciektől vette, akiknél az egyes apátságok autonómiája az összes apátságok fölött álló egyetemes káptalan jurisdictiója alá tartozott. Ezért úgy rendelte, hogy minden ország, illetőleg minden érseki tartomány bencés monostorainak — apátságainak és önálló perjelségeinek — vezetői harmadévenként gyűljenek össze egy arra alkalmas apátságban közös káptalanra. Kivételt csak azok a monostorok alkotnak, melyek máris egy nagyobb — pl. a clunyi — szervezethez tartoznak. Annak tartama alatt lehetőleg közösen éljenek s annak költségeit közösen viseljék. Kezdetben hívjanak meg oda két ciszterci apátot is, akik ezt az intézményt már régóta alkalmazták s ők tanácsot és támogatást fognak adni a bencéseknek. A káptalanon a két ciszterci és az ott választott két bencés apát fog elnökölni. Az ő irányításuk alatt kell megtárgyalni a szükségesnek látszó reformok módozatait, a Regula előírásainak megvalósítását s a következő káptalan helyének kijelölését. A hozott határozatok az összes oda tartozó bencés monostorokat kötelezik. Azok megtartását a káptalan által választott vizitátor ok a helyszínen fogják ellenőrizni a tapasztalataikat a következő káptalanon terjesztik elő. Ahol meg nem felelő vagy engedetlen apátot találnak, azt jelentik az illetékes egyházmegyés püspöknek; ha az az apátot nem távolítja el állásából, akkor a szentszéknek tesznek jelentést. A püspökök és a káptalani elnökök arra is ügyeljenek, hogy világiak ne avatkozzanak a monostorok ügyeibe s a püspöki látogatások se súlyosbítsák azok anyagi helyzetét. 492