Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

ket, szegényeket és betegeket lássa el, a sacrist a gondoskodjék a templom szükségleteiről, aminek szolgálatára szerzeteseket szenteljenek papokká. A magántulajdonnal rendelkező szerzeteseket ideiglenesen vagy véglegesen ki kell közösíteni, szükség esetén el is kell távolítani a közösségből; akiről ez a bűn halála után derül ki, azt nem szabad egyházi temetésben részesíteni. Szerzetesnek idegenben sem javadalma, sem jövedelme nem lehet. A monostorból csak nyilvánvaló szükség esetében távozhatnak. Fiatalabb szerzetesek még rokon nőkkel is csak 2 idősebb és jóerkölcsű rendtárs jelenlétében beszélhetnek. Az apát, az elöljárók s a szerzetesek magatartásának szabályozása után a pápa a monostor anyagi javainak kezelésére adott fontos utasításokat. Az apát önhatalmúlag nem adhat el, nem adhat hűbérbe birtokot, malmot s más hasznot hajtó dolgot; ha elődei ilyet jogtalanul megtettek, igyekezzék azt érvényteleníteni, a javakat visszaszerezni. Jószágkormányzó prépostok csak okos és megbízható szerzetesek lehetnek, akik esküt tesznek arra, hogy sem birtokot, sem jogot el nem idegenítenek — aki másként cselekszik, el kell távolítani állásából. Évente a reájuk bízott javaknak megfelelő és meghatározott összegét kell beadniok a monostornak. A jól gazdálkodó prépostokat a monostor nyilvánvaló haszna és szüksége nélkül ne mozdítsa el az apát állásukból. A várakban és a falvakban tartózkodó szerzetesek viszont térjenek vissza a monostorba, hacsak egy időre nincs reájuk ott föltétlen szükség. A kincs- vagy pénztárnok (thesaurarius), a cellararius, az infirmarius s lehetőleg az apát is szombattól hétfőig tartózkodjék a monostorban. Azok viszont, akik állandó jelleggel várak és templomok élén állnak, az apátság búcsújára (dedicatio) jelenjenek meg ott, hogy az apát, a perjel és a többiek előtt számot adjanak gazdálkodásukról. Végül elrendelte a pápa, hogy ezeket a rendelkezéseket az apát és a testvérek jelenlétében havonként föl kell olvasni, hogy mindenkinek tudomására szolgáljanak. Röviddel ezen bulla kibocsátása után, 1215 novemberében nyitotta meg III. Ince a Lateránban a középkor legnagyobb, legjelentősebb zsinatát, melyen kb. 400 püspök és 800 apát jelent meg. Ott többek között a bencés szerzetesség reformja is szőnyegre került, amit a pápa immár általános és egyetemes keretek közt igyekezett megoldani. A reá vonatkozó rendelkezések az „In singulis regnis" kezdetű decretumban jelentek meg. III. Ince úgy látta, hogy a jelentkező erkölcsi és anyagi természetű bajokkal a bencések főleg rendi szervezetük, az apátok 491