Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

becsületet szereztek a bencés névnek. Az igazi tudományos módszerrel és kitartó munkával megalkotott könyveket azóta szokták „bencés munka" elismerő jelzővel illetni. Többen foglalkoztak a szentírás kérdéseivel. Közülük megemlítjük Martianayt (|1717), aki ismételten írt a Vulgata és az itala-fordítás problémáiról s a szentírás értelmezéséről. Sabatier (t 1742) a biblia itala- Montfaucon az Origenes-féle hexapla szövegét adta ki, mások héber és káld nyelvtant, szótárt, lexikont készítettek. A rendtörténet művelése, a „Gallia Christiana" írása; egyházatyák, egyháztörténeti források kiadása A maurinusok figyelme nem a spekulatív, a skolasztikus teológiára, hanem a történelmi stúdiumokra irányult. Ezen a téren elsősorban bencés múltjuk kötötte le érdeklődésüket. Ménard (fi664) a „Concorda regularum"-mal foglalkozva Szt Benedek rendszabályát kommentálta s összeállította a bencés szentek martyrologiumát. Germain (|1694) Monasticum Gallicum-ában hazája szerzetesi múltját ismertette. Az ő nyomukon haladt tovább ď Achery (|1685), Mabillon és Ruinart (|1709), mikor a XI. század végéig haladva 9 hatalmas kötetben földolgozta a bencés szentek történetét, az Acta Sanctorum O. S. B.-t. A Mabillon és 3 társa által írt Annales O. S. B. 6 kötete nemcsak a bencés rend, hanem szinte az Egyház történetét is tartalmazta a XII. század közepéig. Ezen összefoglaló műveken kívül monográfiák is készültek, melyek egyes kongregációk, kolostorok és bencések életét ismertették. így Félibien 1707-ben St Denis apátság, Bouillart (11726) St Germain-des-Présnkolostor, Marténe (|1739) 9 kötetben a maurinus kongregáció múltját rajzolta meg; az utóbbi megírta még Martin Kolos életét s elkészítette a Regula kommentárját is, mely történeti szempontból ezideig a legkiválóbb alkotás. Tassin az 1770-ben 'kiadott munkájában a maurinusok irodalmi működését ismertette. Delfau — Gerberonnal — a kommendáról írt könyvet, mely miatt a magukat érdekeikben sértve érő hatalmasok száműzetésbe küldték, ahol 38 éves korában, 1675-ben meg is halt. Ezzel a bencés jellegű munkával természetes kapcsolatban állott a francia egyház és kultúra történetének a vizsgálata. Sainte-Marthe (fl725) és társai 13 fólió-kötetben jelentették meg a „Gallia Christiana" sorozatát, mely főleg az egyházi intézmények — püspökségek, apátságok — múltját ismertette. 46 Szent Benedek fiainak II. 721