Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

hetőségeket kínáló falmezőket, az egyes helyeken, főleg Angliában mégis tovább virágzott. Ezt még inkább állíthatjuk a könyvfestészetről, mely kedvelt foglalkozása maradt a bencéseknek. Mikor a XIII. század második felében már túlsúlyba jutottak a civil miniátorok, a szerzetesek között a bencések még mindig szorgalmasan festették, díszítették liturgikus könyveiket. A művészetek laicizálódási folyamatának hatása természetszerűleg nemcsak személyi, hanem tárgyi vonatkozásban is jelentkezett. Amíg ugyanis a bencés művészek a lélek gyönyörködtetésére s vallás-erkölcsi képzésére és nevelésére egyaránt törekedtek, addig a civilek legfőbb, sokszor egyetlen céljuknak a művészi szép kifejezését tekintették. A föntebbiekben adtunk vázlatos, áttekintést azokról a változásokról, melyek az európai társadalom életében a román kortól elkülönítették a gótika korát, s azokról a változásokról, melyek a bencések életében a Regulától való elhajlást, a szerzetesi lelkület bizonyosfokú elvilágiasodását jelentették. Ez utóbbi vonatkozásokra erőteljesen mutatott rá a ciszterci mozgalom, mely nemcsak gyakorlati, hanem elméleti alapon is sürgette a Regulához való visszatérést. III. Ince pápa törekvései a hanyatlás megakadályozására Világosan látta III. Ince (1198—1216), hogy a „fekete" szerzetesség, a bencések életének iránya hanyatlásnak indult, s pápai tekintélyével igyekezett annak gátat vetni. A bajokat, azok forrásait és ellenszereit konkrét formában tárta a bencés ősmonostor, Montecassino apátja és konventje elé 1215-ben. Mivel az apát példája nyomán járnak a szerzetesek — írta a pápa — szükséges, hogy a Regula előírásai szerint öltözködjék, tartózkodjék a húseledelektől, naponként vegyen részt a káptalanon. Se a monostorban, sem egyéb tartózkodási helyén ne tűrje meg, hogy étkezés alatt bohócok (istriones) szerepeljenek. Se ő, se más szerzetes ne foglalkozzék vadászó sólymokkal és agarakkal, lovainak se nyergét, se szablyáját ne díszíttesse arannyal. Kísérete mérsékelt nagyságú és erkölcsös legyen. Akár otthon, akár valamelyik várában tartózkodik, két-három példás életű, idősebb szerzetesével étkezzék és aludjék, hogy minden szóbeszédnek elejét vegye. Az elöljárók, az „obedientiales" — s még inkább a szerzetesek — közös teremben étkezzenek és aludjanak. Ne legyen külön cselédjük és külön étkezésük. Az infirmarius éjjel-nappal törődjék a beteg szerzetesekkel, a hospitalaris az érkező vendége490