Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

— II., illetőleg III. Ferdinánd császár óhajára — Bécsbe s a prágai Emmausba küldött rendtagokat. A spanyol művészetek virágzása idején a legkiválóbb mesterek közé tartozott a montserrati Ricci János (1600—1681), aki az építészet és a szobrászat terén is eredményesen dolgozott ugyan, a legtöbbet és a legnagyobbat mégis mint festő alkotta. Ugyanott mások a zenét művelték művészi színvonalon. Abban is a valladolidi kongregáció jó szellemének kiáradását láthatjuk, hogy a portugál bencések a spanyolok mintájára szervezték meg 1566-ban saját kongregációjukat, mely 21 apátságot egyesített magában. A kongregáció élén Tibáes állott — az apátok két-három évig vezették kolostoraikat. A bencés eszmények és életforma hódító erejét mutatta, hogy a portugál származású bahiai brazilok 1581-ben azzal a kéréssel fordultak a tibáesi káptalanhoz, hogy küldjön hozzájuk portugál bencéseket. Kívánságuk a következő évben teljesült s 1590-ben már onnét alapították a Rio-de-Janeiro-i kolostort, mely 1600-ban lett apátsággá. Ám eközben már hét brazil apátságot s több kisebb telepet szerveztek, közöttük a Säo Paulo-it is. A brazil bencések közös noviciátusa Bahiában volt s — a belső élet ápolása mellett — főleg a pasztoráció és a teológia művelése terén tettek hasznos szolgálatot az Egyháznak. Francia szervezkedések; kongregációk; a verduni St Vanne A trienti zsinat lassan tudta megmozgatni a francia katolikus és bencés életet. Ennek egyik oka az volt, hogy az egyházkormányzatot szinte kizárólagosan birtokló udvar féltékenyen őrködött, hogy Róma befolyása ne erősödjék az ő rovására s ezért nem sietett az új eszméket diadalra juttatni. Ezért a kommenda intézményéhez továbbra is ragaszkodott. Másrészt viszont a XVI. század második felét majdhogy kitöltötték azok a belső harcok, melyeket a hugenották indítottak a katolikusok ellen. A harcoknak nem vetett véget Szt Bertalan éjszakája sem (1572), hanem azok folytatódtak 1598-ig, amikor a nantesi ediktům viszonylagos békét teremtett az ellenfelek között. Bár ezek az állapotok sok erkölcsi problémát és nagy anyagi károkat okoztak a bencés apátságoknak is, azok életéről mégis elismeréssel nyilatkozott a pápai követ, a későbbi XI. Leó 1957-ben. A zsinat hatása bencés vonatkozásban a kongregációk szervezésében nyilatkozott meg — de aligha olyan formában és olyan eredménnyel, mint azt a trienti atyák kívánták. Először az ország déli és középső részének exempt apátságai — Fleury, Mar-714