Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

A hispániai bencések lelkülete és tudományos működése; a spanyolok Közép-, a portugálok Dél-Amerikában A spanyol katolicizmus a XVI. században élte virágkorát, de értékes gyümölcsei a XVIL században is jelentkeztek — nem annyira ugyan a bencés rendben, mint inkább Szt Ignác, Szt Ferenc és Szt Terézia szerzetében. De azért a bencéseknek jutott másodrangú szerep is javára vált az Egyháznak és megbecsülést szerzett a rendnek. Az ország északkeleti részének 15—20 exempt apátságát a „kolostori kongregáció" fogta össze. Ez minden királyi és pápai igyekezet ellenére ragaszkodott a Benedictina által megszabott életformájához és szervezetéhez, mely viszonylag nagy függetlenséget biztosított az egyes kolostoroknak. Káptalangyűléseiket rendszerint a barcelonai apátságban tartották, ahol 1672-ben közös noviciátust szerveztek. Annak, hogy a kolostorok többsége létszám és működés tekintetében elerőtlenedett, legfőbb oka az volt, hogy a királyok kommendába adták az élethossziglan tartó apáti méltóságokat és azok jövedelmeit. Szigorúbb fegyelmet és eredményesebb tevékenységet alakított ki az a 45 kolostor, mely a valladolidi kongregáció tagja volt. A XVIII. században már provinciákra tagolódó, kb. 1800 taggal rendelkező kongregáció szabályszerűen tartotta egyetemes káptalanjait és gondoskodott a reguláris bencés élet fönntartásáról. A korábbi szigorú klauzúrát enyhítették s élénk részt vettek a környező falvak és városok lelki gondozásában. Világosan jellemzi fölfogásukat, hogy a hat „generális praedicator" jelen volt a káptalanok tárgyalásain, hogy az életforma megállapításánál ügyeljen a teológiai, jogi és szerzetesi szempontok arányos érvényesítésére. A valladolidi bencések életét — akárcsak az angolokét a középkor vége felé — különlegesen jellemezte a magasfokú tudományosság szeretete és ápolása, ami főleg a teológia művelése s az egyetemi oktatás terén nyilatkozott meg. A salamancai, az oviedói és santiagói egyetemen állandóan 2—2 katedrán tanítottak s az utóbbi működését a helybeli apát irányította. Hasonlóképp dolgoztak bencés tanárok a valladolidi és a sevillai egyetemen is; a hiracheit az ottani apát és bencései vezették. Az ily méretű tudományos működésnek természetesen megvoltak a szükséges előjöltételei. A kongregáció nagy súlyt vetett a növendékek filozófiai és teológiai kiképzésére. Ennek következtében a salamancai egyetem mellett létesített bencés kol-712