Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

dek, mint a domonkosok, ferencesek, karmeliták s egyes világi papok is szép eredménnyel dolgoztak. A jezsuiták inkább eklektikusoknak mutatkoztak, a domonkosok és a karmeliták ragaszkodtak Szt Tamás rendszeréhez, a ferencesek pedig Duns Scotust követték. De más tekintetben is fejlődött, módosult a teológia fogalma, érdeklődési köre és módszere. A korábbi hittudomány igazi tartalma a dogmatika volt, ami szinte magába olvasztotta a morálist s eszközül használta a biblikumot. Korunkban a dogmatika mellett önállósult a kazuisztikát szolgáló morális s új tárgyként jelentkezett a pasztorális s vele kapcsolatban a homiletika és a katekézis is. A dogmatika kifejtésében erős hangsúlyt kapott a hitvédelmi, az apologetikus szempont, a régi elméleti, spekulatív alapvetést pedig széles körű történeti kutatásokkal erősítették meg. Ez a pozitív vagy „történeti" hittudomány a dogmatikát, egyházjogot, liturgiát történeti kibontakozásában kutatta és ismertette. Természetes, hogy ily körülmények között az egyháztörténet is mind fontosabb tárgya lett a teológiai oktatásnak. A lelki élet irodalma ugyancsak föllendült. Az aszketika és a misztika sok művelőre talált, hisz Jézus Szíve tisztelete, a keresztúti ájtatosság és a búcsújárásokkal kapcsolatos nagyarányú Szűz Mária-kultusz főleg ebben a korban bontakozott ki. Szalézi Szt Ferenc Philothea és Theotimos című műveiben mutatta be, hogy a nemes életöröm, a szelídség, finomság, jó modor mennyire összeegyeztethető az evangélium szellemével, Krisztus követésével. A barokk építészet, szobrászat, festészet és zene a megfiatalodó Egyház életörömét fejezi ki Az Egyház a haladó kor igényeinek megfelelő formában és valódi keresztény lelkülettel igyekezett ellátni tanítói hivatását. De ugyanez a törekvés látható a barokk kor művészi alkotásain is. A hatalmas arányokban épített és pazar fénnyel díszített templomok, a minden ízükben mozgékony szentszobrok, az Ég és a Föld kapcsolatát jelképező puttók élénken ábrázolják a kor vágyait, érzéseit, törekvéseit. A kor építészetének legjellemzőbb vonása a méretekben és díszítésben megnyilatkozó nagyszerűség. Ennek illusztrációját az Egyház főtemplomában, a római Szt Péterben szemlélhetjük, melyet 1626-ban szentelt föl VIII. Orbán pápa. A monumentális bazilikának és a hasonló arányokban kiképzett térnek az is -703