Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

követő clunyiek fölfogása, melynek következtében a legtöbb helyen a tágabb látókört igénylő „külső iskolák" bezárultak, a „belső iskolák" pedig csupán a szűkebb értelemben vett lelki élet és az istentisztelet számára szükséges művelődési anyagra korlátozták figyelmüket. Szembeszállt ugyan ezzel az irányzattal Lanfranc és Szt Anzelm, de hatásuk csak átmeneti jellegű lett. Á XII. század végén már az ő beci iskolájuk nagyságának is csupán az emléke élt. Petrus Venerabilis ugyancsak hiába tudta, hogy a monostorába befogadott Petrus Abaelardus hírneves ember és Krisztus filozófusa — famosi nominis homo, vere Christi philosophus — volt, a dialektikára alapozó skolasztikus filozófia és teológia bencés alapvetőinek nem lettek méltó utódai. A bencések inkább a klasszikus szerzőket eredetiben tanulmányozó és humanisztikus műveltséget nyújtó „grammatica" hívei maradtak s nem csatlakoztak a tudományos kutatásra törekvő új irányzat, a ,,dialectica" harcosai közé. A szentírást és a patrisztikus hagyományt századokon át féltő gonddal és kegyelettel őrző bencés szellemiség tán tiszteletlenségnek is tartotta a Traditio anyagát a Ratio világánál revideálni, azt vita és kritika tárgyává tenni. De ezen antidialektikus mentalitás mellett minden bizonnyal az is oka volt a kevésbé modern és kevésbé tudományos irányzatuknak, hogy a liturgia végzése és az anyagiakkal való foglalkozásuk mellett idejük és energiájuk is alig jutott a spekulatív teológiára, a mélyebb elméleti tanulmányokban való elmerüléshez. Az eredmény mindenesetre az lett, hogy a XII. század második felében a káptalani iskolák ragadták magukhoz a papság magasabb képzését, a XIII. században pedig a domonkos és ferences irányítás alá került párizsi és oxfordi egyetem vált a skolasztikus tudományosság fellegvárává. A bencések továbbra is inkább a klasszikus szerzőkön alapuló, humanisztikus jellegű történetírás terén működtek, melynek francia központja St Denis maradt, az angoloknál pedig az ugyancsak a királyi székhely közelében fekvő St Albans lett. Viszont a XII. század közepére már a történetírás is túlhaladt delelőjén. A bencések tevékenységének körvonalait ismertetve néhány szót a pasztorációról is kell mondanunk. Tudjuk, hogy a nagyarányú — az angolszász, a német, az északi, a magyar — hittérítések és egyházszervezések befejezése, a szabályszerű hierarchia kiépítése után a bencések visszavonultak monostori munkakörükbe. De a világi papság és a zsinatok is állandóan hangoz488