Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

A mohácsi vész előzményei és következményei; a pusztuló, várrá alakuló vagy kommendába kerülő apátságokból eltűnnek a bencések A két és fél évtizede fáradhatatlanul dolgozó Tolnai Máté és munkatársai előtt még sok és nagy föladat állott, amikor megtörtént az az esemény, mely romba döntötte az addigi alkotásokat és megsemmisítette a további eredményes munka lehetőségeit. 1526-ban bekövetkezett a Mohácsi Vész s vele megkezdődött az a másfél századig tartó török uralom, mely végzetes lett mind a nemzeti, mind pedig a bencés élet számára. Nemcsak nemzeti, hanem rendi nagy létünknek is nagy temetője Mohács. A török veszedelem régóta fenyegette hazánkat és általában a kereszténységet. Zsigmond király már 1396-ban nemcsak magyar, hanem nyugati lovagseregeket is gyűjtött, hogy megtörje a török hatalmát, de a nikápolyi csatában vereséget szenvedett. Utána inkább csak védekezésre gondolt s a déli határon a Duna vonalát (pl. Nándorfehérvárt) igyekezett erődíteni. A halálát (1437) követő két évtized legkiemelkedőbb alakja Hunyadi János volt, aki támadólag lépett föl a törökkel szemben. Hunyadi azonban szinte semmi megértést és támogatást sem kapott a magyar oligarcha főuraktól s még kevésbé a külföldi uralkodóktól, akik mind önző egyéni érdekeikkel voltak elfoglalva. Ám a reneszánsz pápák ebben a tekintetben teljesen tudatában voltak felelősségüknek, mely rájuk mint a kereszténység vezetőire hárult. Ök tisztán látták a veszedelem nagyságát s tőlük telhetőleg mindent elkövettek annak elhárítására. Hogy az — legalább is Magyarországot illetően — még sem sikerült, nem rajtuk múlott. Mikor Hunyadi 1443-ban Szófiáig űzte a törököt, IV. Jenő ösztökélte, hogy folytassa diadalmas hadjáratát. S amikor 1444-ben a várnai csata elveszett s 1453-ban több mint ezeréves fönnállás után Bizánc is elesett, V. Miklós és III. Kallixt azon fáradozott, hogy a nyugati kereszténységet egyesítse a diadalmasan előretörő izlám ellen. Az utóbbi pápa küldte hazánkba Kapisztrán Szt Jánost, hogy keresztes hadakat toborozzon s Hunyadi János azok segítségével aratta világra szóló győzelmét Nándorfehérvárnál 1456-ban. II. Pius leghőbb vágya volt a keresztes háború folytatása; ennek érdekében hívta össze a fejedelmek mantuai kongresszusát. Amikor látta III. Frigyes császár és más fejedelmek részvétlenségét, maga akart annak élére állni s a hajóhad megszervezése közepette halt meg Anconában. Utóda, II. Pál, majd IV. Szixtus -693