Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

40 éves nótáriust, Tolnai Máté magistert ezért bízta meg a király azzal a föladattal, hogy mint Pannonhalma feje új szellemet és életerőt vigyen nemcsak a főmonostorba, hanem a többi bencés apátságba is. Mielőtt azonban rátérnénk Tolnai működésének és eredményeinek az ismertetésére, érdemes lesz egy pillantást vetni arra a vallás-erkölcsi és szellemi milieure, mely a XVI. század elején a királyi kancelláriában, s annak hatására a püspöki székhelyek többségében is otthonossá vált. Ennek figyelembe vételével egyrészt jobban tudjuk értékelni Tolnai mélyen vallásos és őszintén aszketikus egyéniségét, másrészt magyarázatát találjuk azoknak az akadályoknak, melyekkel oly sokszor kellett a reformátornak megküzdenie. Tudjuk, hogy Mátyás s utána a Jagellók is az államkormányzást kancelláriájuk hivatalnokaival végeztették, illetőleg irányíttatták, akik legtöbbször alacsonyabb származású, de jól képzett, egyetemi iskolázottságú egyének voltak. Túlnyomó részük az egyházi társadalomhoz, a klérushoz tartozott s fizetésként kisebb-nagyobb egyházi javadalmat élvezett anélkül, hogy magasabb papi renddel rendelkezett, vagy az illető szerzet ruháját magára öltötte volna. Hogy milyen méretűek voltak ezek a viszszaélések, abból látható, hogy Bakócz Tamás győri püspök korában is állandóan a kancelláriában dolgozott s a király környezetében tartózkodott. Utána Szatmári György kancellár a váradi, majd a veszprémi, végül a pécsi püspökséget kormányozta anélkül, hogy nagyobb papi rendet fölvett volna. A kancelláriai állásban, majd az esztergomi érsekségben is utódja, Szálkái László tizenötéves püspökség, sőt egy évvel az érsekség elnyerése után szenteltette pappá és püspökké magát. De Thurzó Zsigmond és Frangepán Gergely királyi titkárok is csak a kisebb rendek birtokában vették át a váradi, illetőleg a veszprémi püspökség javadalmát és kormányzatát.. A papi ordóhoz kötött ténykedéseket, a szentségek kiszolgáltatását természetszerűleg megfelelő képesítésű és joghatóságú vikáriusaik végezték. Világi műveltség tekintetében azonban ez a hivatalnok főpapság magas fokon állott — a humanista irodalom és a reneszánsz művészet csodálói, támogatói és terjesztői voltak Magyarországon. A Bakócz-kápolna és Szatmári irodalmi köre ezt eléggé bizonyítja. A századfordulón ismételten Budán járt kiváló cseh költő. Lobkovitz Bohuszláv azt írta róluk: „Sok irodalmat szerető és alaposan művelt embert találok közöttük, akikkel beszélgetni és együtt lenni nagy gyönyörűségemre szolgál." Más alkalommal viszont azt is megállapította, hogy világnézetük és 67«