Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Barbo kedvező véleményes javaslata nyomán elnyerte a püspökséget. Hogy Barbo alkotását, a páduai Szt Jusztina-kongregációt nemcsak hírből, hanem személyes tapasztalatból is megismerték az Itáliát nagy számban járó magyar egyháziak és bencések, az igen természetes. Nagyrabecsülésüket láthatjuk Paksi Euszták apát eljárásából, aki 1479-ben három monostora — Béla, Garáb, Babocsa — számára szerezte meg a kongregáció lelki javait, kiváltságait. Hasonlóan eleven, tán még elevenebb kapcsolat alakult ki a hozzánk közelebb fekvő osztrák apátságok s a melki reform irányában. Föntebb utaltunk már arra, hogy egyes magyar vonatkozású kódexeink bizonyára magyar közvetítéssel jutottak a göttweigi, melki, mondseei, tegernseei bencés könyvtárakba. De nem csupán föltevés az, hogy a XV. század folyamán sok magyar ifjú ment Ausztriába, hogy ott élje a tisztultabb formájú bencés életet. Egészen meglepő, hogy a bécsi skót kolostor apátjai — s ebből következtethetőleg szerzetesei is — mily nagy százalékban származtak Magyarországról. Közöttük nemcsak időben, hanem jelentőségben is első helyen áll Leibitz Márton, aki a Felvidéken született, a lőcsei iskolában, majd a krakkói s a bécsi egyetemen tanult, aztán Rómába ment s végül a bécsi bencés kolostor tagja, 1446-tól 1464-ig apátja lett. Irodalmilag és a bencés élet újjászervezése terén is jelentős munkásságot fejtett ki. Legnevezetesebb művében, a párbeszédes „Senatorium"-ban erkölcsi és szellemi egyéniségének érdekes dokumentumát hagyta ránk. Az első három fejezetben önéletrajzot adott, minek keretében beszélt tanulmányairól, Kassa, Buda, Krakkó német jellegéről, a magyar egyházi viszonyokról s legendáink alapján a magyar szentekről. A negyedik részben mondotta el annak a vizitációnak a lefolyását, melyet Nicolaus Cusanus bíboros pápai követ megbízásából a mariazelli apát s a melki perjel társaságában végzett 1451-ben a salzburgi egyháztartomány bencés kolostoraiban. Az utóbbi a jegyzői teendőket végezte. Szerénységüket mutatja, hogy mindhárman csak egy-egy káplánt és szolgát vittek magukkal. A legtöbb nehézséget nekik is a magántulajdon, a „proprium" ellen vívott harc okozta — amiről néha csak színleg, máskor tényleg is lemondtak a konventek. Pár évvel később az erdélyi Vinkh Mátyás (1467—75), majd Körmöczi János követte Leibitzet az apáti méltóságban (1500— 18). Hogy rajtuk kívül több kiváló magyar ifjú került a bécsi skót apátságba, azt Ambrosius Pannonius is bizonyítja, aki ott 1484-ben novícius, 1509-ben pedig perjel lett. Nagy méretű iro-677