Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

vallásos tárgyú szövegek, vágáns versek, Hunyadi Jánosra írt epitáfium stb.) adják, melyek élénk világosságot vetnek íróik lelki-szellemi világára. A bejegyzésekből látható, hogy a kódexet egy időben a bátai apátságban is használták. A megújuló külföldi bencés élet hatása Magyarországon Magyar apátságaink élete — ha bizonyos időbeli eltolódással is — követte a nyugati bencésekét a hanyatlás, a pusztulás útján. De közben már Magyarországon is voltak olyanok, akik észrevették, hogy van út, mely ellenkező irányban, fölfelé, az újjáéledés felé vezet — bár azt az utat egyelőre még csak külföldön lehetett járni. A magyar korviszonyok a XV. században még nem kedveztek a visszavonult, a befelé fordult életnek. Ezt bizonyította Zsigmond király kísérlete is, aki az itáliai bencés lelkiség egyik legszebb virágát szerette volna átplántálni magyar talajba. Mikor császárrá koronáztatása alkalmával, 1433-ban hosszabb időt töltött Itáliában, megismerte az olivetánusok önmegtagadó, aszkéta életmódját. Az annyira megnyerte tetszését, hogy elhatározta, hogy azt Magyarországon is meggyökerezteti. Az egykori bencés apátságot, majd társas káptalant, Dömöst jelölte ki számukra otthonul s azt a szentéletű Filipponi Bernát vezetésével néhány szerzetes birtokába is vette. Itt tartózkodásuk azonban igen rövid idejű volt. Zsigmond, majd Bernát halála (1441) után annyi támadás érte őket, illetőleg javaikat, hogy azok elől kitérve, 1445-ben elhagyták Dömöst és visszatértek Itáliába. De a magyarok közt is szép számmal voltak olyanok, akik a hazai, a bencés viszonyokkal elégedetlenül jóhírű külföldi kolostorokba vonultak, hogy ott valósítsák meg vallás-erkölcsi eszményeiket. Említettük már azt a János visegrádi apátot, aki a tökéletesebb élet utáni vágytól indíttatva az 1410-es években lemondott méltóságáról és javadalmáról s egyszerű szerzetes lett Montecassinón. Ugyanoda vonult később az a Tamás és Subiacóba az a János nevű magyar is, akik 1446 körül egymást fölváltva működtek vizitátorként Szt Benedek szülőhelyén, Nursiában. Az időközben megindult olasz és osztrák bencés reformmozgalmakról ugyancsak hallottak Magyarországon. Hogy Barbo Lajos személyesen járt-e hazánkban, nem tudjuk, de tény, hogy mint trevisói püspök 1438-ban pápai megbízás alapján ő vizsgálta meg, hogy Albert király zágrábi püspökjelöltje alkalmas-e arra az állásra? Bár Curzoli Ábel még csak húszéves ifjú volt, -676