Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Albeni Henrik apát elpusztíttatta, mert azt a leprás János diákonus is használta. Mikor Henrik apát pécsi püspök lett, magával vitte a ,,

Liber processuum super dignitatibus et personalibus ecclesiasticis" című egyházjogi könyvet. A monostor, illetőleg a konvent kormányzásának zsinórmértéke gyanánt ott állott egybekötve a Regula és a konstitúciók gyűjteménye s a különböző hivatalok teendőit szabályozó „De diversis officiis implendis" című mű. Ezeken kívül egyéb könyveik is lehettek. Erre kell következtetni abból az 1461-ben emelt panaszukból, hogy Gonzares Bertalan kommendátor magával vitte Budára többek közt az asztronómiát tartalmazó könyvüket is. Profán vonatkozású mű általában kevés volt könyvtárainkban, illetőleg a XV. század végére lesüllyedt kultúrájú bencések alig értékelték azokat. Az itt-ott található profán, esetleg klasszikus művek éppúgy gazdátlanul, olvasatlanul és gondozatlanul porosodtak apátsági könyvtárainkban, mint a sokkal értékesebb kötetek St Gallen és Reichenau könyvtáraiban. Ilyen viszonyokra kell gondolnunk, amikor az 1508. évi vizitáció jegyzőkönyvében a liturgikus művek után azt olvassuk, hogy Bakonybélben sok régi könyv, „libri vetusti multi", Koppánymonostoron még más 25 könyv, „25 libri diversi", Koloson szintén sok különféle régi könyv, „diversi libri vetusti multi" volt. Ezeknek a régi kódexeknek a tárgya, tartalma már nem érdekelte sem az ottani bencéseket, sem a vizitátorokat. Azért viszont hálásak lehetünk, hogy megtudtuk tőlük, hogy Bakonybélben őrizték a kétkötetes „Lombardicae historiae"-t, ami alatt a Jacobus a Voragine domonkos genuai érsek (|1298) által készített szentek életrajzát, a híres „Arany legendá"-t értették. Ugyanott volt még két kötet krónika, Lekéren szintén valamelyik magyar történet, Chronica Hungarorum, a szkalkaiak pedig védőszentjeik, Zoerard András és Benedek legendáját olvasgatták, melyet mint első magyar történeti művet Szt Mór pécsi püspök írt majdnem félezer évvel azelőtt. A könyvnyomtatás föltalálása és a reformáció után ezen kézírásos szertartáskönyvek és kódexek túlnyomó része elpusztult, illetőleg pergamentlapjaikat sokszor új könyvek bekötésére használták. A XVII. századból két olyan városi jegyzőkönyv is maradt ránk Kőszegen, melyet XV. századi, leveles-indás díszítésű, késő gótikus írású bencés, illetőleg pannonhalmi eredetű antifonálé lapjaiba kötöttek. A protestáns Báthory István országbíró 1603-ban kelt végrendeletében meghagyta, hogy a tulajdonában levő „missálékat elmetélljék és egyéb öregh könyveket osszák iskolákba, jó lesz deákoknak könyveket kötni belé". -670