Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

kon haladt; az új szellem, a humanizmus csak 1500 táján kezdte meghódítani. Ily körülmények közt érthető, hogy a reneszánsz kultúra magyarországi alapvetői és terjesztői az Itáliából hozzánk került írók és művészek s azok a magyar egyházi férfiak voltak, akik olasz egyetemeken szerezték műveltségüket, kiknek feje és mintaképe Vitéz János unokaöccse, a reneszánsz egyik legtehetségesebb költője, Janus Pannonius pécsi püspök volt. Mikor azonban kiemeljük, hogy az új itáliai kultúra Európaszerte Mátyás Magyarországában honosodott meg először, ugyanakkor hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a verőfény nyomában nálunk is jelentkezett az árnyék. Viszonylag nagyon kevés egyházi férfiú élvezte az anyagi és szellemi javak bőségét — az egyháziak túlnyomó többsége folyton szegényebbé vált pénzben és tudományban egyaránt. Világosan látszik ez az esztergomi, nyitrai, veszprémi egyházmegyék 1493., 1494. és 1515. évi zsinataiból, melyek úgy határoztak, hogy azok szentelhetők pappá, akik jól tudnak latinul olvasni és énekelni s az általános elemi ismeretekben némi jártassággal rendelkeznek. Hasonló helyzet, illetőleg fejlődési menet alakult ki a mi apátságainkban is. A század első felében nagyobb számban találunk olyan bencéseket, akik a hazai iskolák elvégzése után külföldön tökéletesíthették műveltségüket, főleg jogi tudásukat. A bécsi egyetemre járt 1415/16-ban Pál, 1439-től 42-ig utódja, Szobi László bátai apát. Az utóbbival egyidőben, 1440-ben volt ugyanott egyetemi hallgató Péter somogyvári, majd pécsváradi apát. A szerzetesek közül a bátai György mint káplán együtt iratkozott be s együtt tanult apátjával, Pállal a bécsi egyetemen. A pannonhalmi László és a sári Miklós nevével 1426-ban, a pécsváradi Györgyével 1427-ben találkozunk a bécsi egyetemisták anyakönyvében. Érdekes, hogy következő évét a pannonhalmi László már a virágkorát élő krakkói egyetemen töltötte, ahol később, 1445-ben a sári Miklós is megjelent. Hasonlóan járt el a század második felében Széchenyi János, aki 1457-ben civil ifjúként a bécsi egyetemet látogatta, a szépművészetek baccalareatusát pedig sokkal később, garamszentbenedeki apát korában, 1488-ban a krakkói egyetemen szerezte meg. Ugyancsak a szépművészetek karán promoveálták György szentpéteri apátot, aki 1493-ban mint az artes magistere és a theológia professzora szerepelt. Azzal a föltűnő jelenséggel, hogy egyesek évek, sőt évtizedek múltán folytatták ugyanazon vagy más egyetemen tanulmányaikat, később is többször találkozunk. így járt a bécsi egyetemen a pécsváradi Tamás 1489-ben és 1522-ben, Hagymási Máté 1487-667