Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

gyűjtését végezték s ezért szinte állandóan a konventen kívül tartózkodtak. Velük, az apát bizalmi embereivel kapcsolatban aztán azt is meg kell említenünk, hogy a számukra kijelölt birtokokon önállóan gazdálkodtak, jövedelmeikkel belátásuk szerint rendelkeztek. Sámson, az angol Bury apátja kormányra jutásakor, 1182-ben 33 szerzetésénél talált önálló ügyletekre jogosító pecsétet. Korunk elején, de legtöbb helyen később is ők csupán az apátnak tartoztak számadással. Ily körülmények között az ő életük is inkább hasonlított a vidéki földbirtokoséhoz, mint a reguláris szerzetesekéhez, akik munkájuk végzése mellett vadászattal, solymászattal, agarászattal is szórakoztak. A konventek többségét — mondottak ellenére is — a monostorban lakó „claustralis" bencések alkották, akik a változott viszonyok között is több-kevesebb módosítással folytatni törekedtek elődeik életét. Ennek zsinórmértéke természetszerűleg továbbra is a Regula volt — ettől az időtől kezdve azonban a fogadalom szövege kifejezetten is hangsúlyozta a szegénység, a szüzesség és a szegénység hármas követelményét. A liturgia merevedése; a „breviárium" kialakulása; a „vita communis" és az aszkézis gyöngülése A bencés élet legfőbb tartalmát a mi korunkban is a liturgia, főleg a zsolozsma végzése alkotta, az töltötte ki a napirend legnagyobb részét. Mivel — miként föntebb láttuk — akkortájt sok bencés élt a konventen kívül s végezte ott napi imádságát, elsősorban azok és utazó rendtársaik számára vált szükségessé a „breviárium" összeállítása. A közösben, a kóruson végzett zsolozsmához ugyanis több, különböző tartalmú (zsoltáros, lekciós, himnuszos, kollektás) könyvet használtak annak vezetői, kiknek indítására, intonálására a kórus tagjai emlékezetből folytatták a megfelelő szövegeket. A XI. század vége óta kezdték ezeket a kódexeket egy rövidletben, „breviárium"-ban egyesíteni, mely könyv a zsolozsmának inkább csak menetét, „cursus"-át, az egyes imák kezdő szavát vagy mondatát tartalmazta. Az így kialakult breviárium a következő századokban tovább fejlődött s kolostorok után a káptalanok is átvették használatát. Hasonlóképpen a XII. század óta lett általánossá az a gyakorlat, hogv éjfél után elvégezték a Matutinumot és a Laudest s csak néhány órás újabb éjszakai pihenés után folytatták azt a Prímával. A rendes napi zsolozsmán s a két szentmisén kívül sok alapítványi istentiszteletet, imádságot is végeztek, főleg jótevőik halálozási évfordulóján. Eljárásukban egyébként nagy 485