Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

(A szerzetes július havában nem maradt meg a monostorában és engedély nélkül távozott.) Ez az élet és ez a vers elérkezett Magyarországra is, ahol Balassi Bálint egyik verséhez írta: Vir monachus in mense Mai.. . Ennek a vágáns életmódnak — amit Szt Benedek girovagálásnak nevezett és szigorúan elítélt — jámbor formát, egyházias színezetet adtak a pécsváradi bencések, kik közül György 1475ben hordozható oltár kiváltságára kért engedélyt, Barnabás pedig 1482-ben, Benedek 1493-ban, Sebestyén 1496-ban zarándokolt Rómába, s iratkozott be az ottani Szentlélek Társulatba. A vágáns szerzetesek közt nem egy véglegesen is elhagyta monostorát, megszegte a „stabilitas" fogadalmát, esetleg szökevény ,,fugitivus" is lett. Ilyenekre gondolhatunk, amikor olvassuk, hogy 1503-ban Pécs vár ad on 2 ciszterci is tartózkodott s az 1508. évi vizitátorok ferences, ágostonos, ciszterci s bécsi skót bencés fogadalmast is találtak apátságainkban. Ezekről a kihágásokról s azok gyászos következményeiről a legszomorúbb képet II. Ulászlónak 1493-ban a pápához írt levelében találjuk. Megírta a király, hogy a visegrádi Szt András „monostort évek során már csak egy, legföljebb két szerzetes lakta s ezek is a monostor rejtekeiben eléggé botrányos életet éltek. Néha egy hónapig is távol voltak a monostortól — akkor mentek, amikor akartak s ugyanolyan szabadossággal, ha eszükbe jutott, visszatértek. Ezeket sok jelentésből tudva, sőt párszor saját szememmel is látva a pusztulást, azoknak gondatlansága, hanyagsága, feslett, kárhozatos élete miatt a monostort tőlük elvettem és a pálosoknak adományoztam." A másik elhatalmasodott visszaélés a magánvagyon, vagy legalább is magántulajdon szerzése és megtartása volt, ami által a közös életet élő szerzetesek közül sokan „proprietarius"-okká váltak. Ennek eredete régibb keletű volt, mert egyes tisztségviselők korábban is rendelkeztek állásukhoz kötött jövedelmekkel, ,,prebandá"-kkal. 1503-ban a pécsváradi perjelnek — miként elődeinek is — volt háza, pincéje, 3, az őrnek 2 szőlője s a többinek is több-kevesebb pénze, propriuma. Hasonlóképpen a pannonhalmi őrnek, Lászlónak is vqlt 1492-ben háza, szőlője, Füredi Péternek Füreden birtoka. Ez utóbbi esetből is látható, hogy a családi vagyonról való lemondást nem vették oly szigorúan, mint ahogyan azt a Regula megkövetelte. A hiteleshelyi működés szintén több alkalmat nyújtott kisebb-nagyobb ajándékok, vagyontárgyak szerzésére. így érthetők azok a római zarándoklatok is, melyeken nemcsak a pécsváradi, hanem egyéb bencések is föltűnő arányban vettek részt. A tapolczai apát 1493-ban test-665