Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

Fulda, Reichenau, Hirsau, St Gallen, Einsiedeln, St Emmeram — Cluny, St Denis, St Germain-des-Prés) eladósodtak, az olaszok (Montecassino, Subiaco, a római Szt Pál, Farfa, Bobbie) nyomorogtak s az angolok között is egyesek (Canterbury, Malmesbury, Worcester, Winchester, az északiak) elszegényedtek. A centerburyi Szt Ágoston, Westminster, St Bertin, St Blassien, Melk búcsúcédulák segítségével, mások híres ereklyéik körülhordozásával igyekeztek megnyerni a nép támogatását, hogy fölépíthessék a tűzvészek, háborúk s az idők mostohasága következtében elpusztult szentélyeiket. A bencés V. Orbán pápa (1362—70) a földrengés által 1349-ben összedőlt Montecassino fölépítésére az összes bencés apátságokra adót vetett ki. De nagy volt azoknak a konventeknek a száma is, melyek — ha csak átmenetileg is — gyámság alá kerültek, illetőleg (pl. Vezelay, Gorze, Gemloux, Niederaltaich) kénytelenek voltak föloszlani. Az eddigiekben láttuk, hogy a feudális világ társadalmi és gazdasági szervezetében élő apátságok mily válságos, folyton nehezebbé váló viszonyok közé jutottak. Ezek ismerete alapján a következőkben könnyebben megérthetjük, ha azok belső, szerzetesi életében is hanyatlást, elerőtlenedést tapasztalunk. A bencés társadalom differenciálódása A monostori élet irányítója, a szerzetesi közösség atyja a Regula szerint az apát, akinek szavával és példájával kell vezetnie fiait az erkölcsi tökéletesedés útján. Ám az előkelőbb apáturak korunkban már nemcsak asztaluk, a „mensa abbatialis" révén különültek el konventjüktől, hanem külön lakást is építettek maguknak, ahol szinte főúri udvartartást alakítottak ki. Az ilyen apátnak nemcsak bencés titkára, káplánja volt, hanem sokszor civil udvarmestere, pohárnoka, kamarása is, s rajtuk kívül fegyveres lovagok, apródok és szolgák álltak rendelkezésére. A jelentősebb apátok idejük nagyobb részét az uralkodók környezetében, országos tárgyalásokon, illetőleg birtokaik adminisztrálásával, a monostortól távol töltötték, s így szerzeteseikkel alig törődhettek. A monostor életét az apátúr által kinevezett officiálisok irányították. Föntebb azonban említettük már, hogy hivatalaikhoz különféle birtokok és jövedelmek tartoztak s azok adminisztrálása céljából ők is sokat tartózkodtak távol apátságuktól. Ez a megállapítás viszont még inkább vonatkozik azokra, a velük részben azonos „obedientiarius" bencésekre, akik a távoli birtokok, a cellák vagy obedienciák gazdálkodását, jövedelmeik be484