Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Küzdelem a gazdasági egyensúly fönntartásáért Monostoraink anyagi viszonyairól pontos és részletes képet nem adhatunk, de egyébként is nagy különbségek voltak az egyes apátságok között. Azt általában mondhatjuk, hogy korszakunk elején az anyagi viszonyok — akárcsak az erkölcsiek és a szellemiek — rendezettek voltak. Az apátok még tekintélyes jövedelmekkel rendelkeztek. Ez látszik abból, hogy a kolozsmonostori apát 6, a kapornaki 12. a garamszentbenedeki 18 személyes kísérettel utazott a konstanzi zsinatra. Ugyanakkor (1414—16) a bécsi egyetemet látogató Pál bátai apát nemcsak titkárát, hanem szolgaszemélyzetét is maga mellett tartotta s annak kíséretében ment az előadásokra. De egyes (pl. a pannonhalmi, pécsváradi, bátai, sári) konventeknek is volt módja, hogy tehetségesebb tagjaikat külföldi egyetemeken iskoláztassák. A kiadások növekedését jórészt a jobbágyszolgáltatások emelésével igyekeztek egyensúlyozni a monostorok, ami ellen viszont a jobbágyok tőlük telhetőleg tiltakoztak. Az egyházi és a világi földesurak követeléseivel szemben a legnagyobb ellenállás a XV. század folyamán az 1437. évi erdélyi parasztfölkelésben nyilatkozott meg, melynek központja Kolozsmonostornál volt. Az apát ugyan elmenekült, de 3 tisztviselője áldozatul esett a jobbágyság haragjának. A szentlászlói perjelség jobbágyai úgy tiltakoztak a földesúri követelésekkel szemben a XV. század közepén, hogy nagyobb részt elköltöztek onnét, hogy kedvezőbb körülmények közt kezdjenek új életet. De annak is látjuk nyomát, hogy apátságaink kezdték saját kezelésükbe venni egyes birtokrészeiket, mert belátták, hogy a majoros gazdálkodás többet jövedelmez, mint a jobbágy gazdálkodás. Am ez az eljárás sem tetszett a jobbágyoknak, mert ezáltal kevesebb föld, szűkösebb megélhetés jutott az ő számukra. Pannonhalmának pl. Bőnyben, Véneken, Deákin voltak majoros gazdaságai, allódiumai. Mindezek ellenére a XV. század közepén apátságaink nagy része már anyagi nehézségekkel küzdött. Ez látható abból, hogy mikor 1449-ben Széchy Dénes érsek fölszólította a joghatósága alá tartozó bencés apátságokat, hogy járuljanak hozzá az esztergomi bazilika újjáépítési költségeinek viseléséhez, azt — saját szegénységére hivatkozva — 18 apátság megtagadta. Széchy sürgetésére a pápa a váci püspököt, a pécsváradi és a kolozsmonostori apátot bízta meg, hogy az érsek fölszólításának — a szentszék tekintélyével — érvényt szerezzenek. -654