Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

A honvédelem folyton súlyosbodó terhei A terhek közé, melyek nyomasztólag hatottak az apátságok életére, tartozott a honvédelem. A huszita háborúk s még inkább a mindig gyakrabbá és veszedelmesebbé váló török támadások szükségessé tették a hadügy fejlesztését, ami — anyagi vonatkozásban — főleg a birtokos osztályra s azon belül az apátságokra hárult. A nikápolyi nagy vereség utáni évben, 1397-ben kimondotta az országgyűlés, hogy háború esetén az egyházi tizedek felét hadi célokra kell fordítani s minden 100 jobbágytelek után 4 lovast kell kiállítani. Az így szervezett „telekkatonaság" részint önálló bandériumokban vonult hadba, részint — az 50 főt ki nem tevő kisebb egységek — a vármegyei bandériumok tagjaként. 1433-ban a pannonhalmi apátságnak 250 lovast kellett küldenie a huszita támadástól tartó Pozsony védelmére. A földesurak, köztük az apátok is, személyesen tartoztak részt venni a hadjáratokon. A kolozsmonostori apát — korára vagy egészségi állapotára való tekintettel — 1439-ben fölmentést kért és kapott alóla. Ezeket a terheket Máyás még súlyosbította az egyforintos hadi adóval, amiből állandó zsoldos sereget szervezett. Az 1498. évi törvény Pannonhalma és Pécsvárad hadi járulékát 200, Szekszárdét 100, Zoborét 50 lovasban állapította meg. Emellett az esetleges hadjáratra szánt s az apátságok predialistáiból vagy az azoktól fizetett váltságdíjon fogadott zsoldosokból összeállíott seregen kívül gondoskodni kellett még a várrá alakított monostorok állandó őrségéről is, melynek vezetője a várnagy volt. Ö nemcsupán a vár katonasága fölött rendelkezett, hanem azon bencés birtokok jövedelme fölött is, melyeket a vár karbantartása, az őrség fölszerelése és eltartása céljaira jelöltek ki. Kropidlo János kommendátorsága idején, 1410-ben Pannonhalmán lengyel várnaggyal s egy Écsen lakó hóhérral találkozunk. A korábban már szintén említett pécsváradi, tihanyi, bulcsi várakon kívül a XV. század közepén Kolozsmonostor, Szentjobb, Garamszentbenedek, Szekszárd, Báta, Koppánymonostor vára is állott s a század vége felé Zselizszentjakab várnagya is szerepelt. Hogy ez az elővigyázatosság mennyire indokolt volt, abból is látható, hogy a cseh husziták 1435-ben földúlták Garamszentbenedeket s 1452-ben a várnagy gyávasága, illetőleg árulása folytán ismét elfoglalták. A törökök 1420 körül már szintén támadták Szerémséget. Szt Gergely apátja maga vágott le közülük négyet: kettőt monostora falain, kettőt menekülés közben. -653