Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

zetesi ruhát nem viselhettek. Mikor aztán 1531-ben az újhitűek vereséget szenvedtek a kappelni csatában s abban Zwingli is elesett, St Gallen apátsága is visszanyerte szabadságát s Blarer Diethelm vezetése alatt (1530—64) a katholicizmus erős várává fejlődött. Einsiedelnt Diethelm rokona, a már említett Blarer Lajos apát tartotta meg a bencés és katolikus ügy szolgálatában. Muri és Engelberg szintén szerencsésen vészelte át a válságos időket. VIII. Henrik a „római" egyházzal együtt a bencés szerzetességet is megsemmisíti Angliában Az angol — miként a német — egyház Rómától való elszakadása sem csupán egyetlen személy vagy cselekmény hatásának következménye, hanem hosszabb és szövevényes fejlődés eredménye volt. Occam, majd Wicliff és a ,,Lollard"-ok már a XIV. században támadták a pápaság intézményét és sok tekintetben kifogásolták az Egyház egyes hittételeit, a papság és a szerzetesség életmódját. A király és parlamentje a XIV. század közepe és a százéves angol—francia háború kezdete óta nem egyszer helytelenítette a franciabarát avignoni pápaság politikai magatartását, financiális eljárását. Az angol egyház kormányzását — a főpapok kinevezése és javadalmaik megadóztatása révén — igyekezett saját hatáskörébe vonni. Ilyformán a pápa tisztelete és tekintélye folyton csökkent, a nemzeti és dinasztikus érdekeket megszemélyesítő királyé pedig oly arányban növekedett. Ennek, az Angliában folyamatosan kialakult államegyházi fölfogásnak és gyakorlatnak korszerű képviselője volt az a Wolsey Tamás bíboros érsek, aki 1515-ben lordkancellár, 1518-ban pedig pápai követ is lett. Ilyen volt az egyházpolitikai helyzet Angliában, mikor Luther föllépett a római egyház ellen, s amikor VIII. Henrik szembe került a pápával. Ezeknek az előzményeknek és körülményeknek az ismerete teszi érthetővé azokat a szomorú eseményeket, melyek a katolikus egyház, a szerzetesség és a bencés rend pusztulását okozták Angliában. Az első csapások attól a Wolseytől származtak, aki nagyképességű, de gyönge jellemű férfiú volt, aki rendkívüli hatalmát a király és saját maga anyagi javára és egyháza kárára gyakorolta. Az Egyház, különlegesen pedig a bencések ellen való működését akkor kezdte meg, amikor mint pápai követ 1519-ben káptalanra hívta össze az összes bencés apátokat. Az ott kihirdetett s vizitátora, Allen által ellenőrzött szigorú statútumainak -640