Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

yerni Hirschbeck Krizosztom, Buohner Miklós Zwiefalten!, Blaser Gerwig weingarteni apát, s a legkiválóbb német bencés humanista, az ottobeureni Ellenbog Miklós tollal is küzdött Luther tanításai és törekvései ellen. Egyes hitehagyott bencések viszont — mint az alpersbachi Blaurer Ambrus, a lixheimi Muslin Wolfgang — Luther apostolaiként fejtettek ki irodalmi tevékenységet. Luther Márton működésének kövezkezményeit és arányait az mutatja, hogy Németország lakosságának kb. % része lett hívévé, a bencés rendnek pedig 90—100 apátsága s 40 perjelsége esett áldozatul a hitújításnak. Zwingli hatása Svájcban; az ottani apátságok sorsa Luther Márton mozgalmával párhuzamosan indult meg Zwingli Ulrik, szellemileg mozgékony, de erkölcsileg kevésbé erős zürichi plébános tevékenysége, aki szintén Róma nélkül, sőt azzal szemben, Zürich hatalmi támogatásával akarta megoldani az Egyház reformját. A hit egyetlen forrásának a szentírást tartotta; az egyházi tekintélyt, a papi nőtlenséget, a misét elvetette, az Oltáriszentségben csupán az Utolsó vacsora emlékét látta. Föllépése és működése oly eredményes volt, hogy néhány év alatt Svájc német felének nagyobb részét meghódította. Az egyházi földesuraiktól szabadulni törekvő és sok pap anyagias és érzékies életén megbotránkozó városi és falusi lakosság nagy tömegekben csatlakozott hozzá s az egyháziak és a bencések közül is sokat megnyert eszméinek. Einsiedelni lelikészkedése (1516—18) óta barátja és támogatója volt az apátság anyagi ügyeinek intézője, a bencés Diebold, aki 1525-ben hagyta el kolostorát. Zwingli rokona, a fischingeni apát 1527-ben megnősült ugyan, 1532-ig mégis kolostorában lakott. Érthető, hogy az apát rossz példája több szerzetest is hasonló lépésre csábított. Russinger Jakab pfäfersi apát a Zwingli vei való barátsága révén került az aposztázia útjára. Schaffhausent és Disentist ugyancsak apátja juttatta az újítók kezére, minek következtében az előbbi — több kisebb apátsággal és perjelséggel együtt — végleg megszűnt bencés intézmény lenni. Ezekben a viharos években St Gallen is nehéz időket élt. A hitújítókhoz csatlakozó városi tanács 1529-ben a templomot megfosztotta a képektől, szobroktól, oltároktól, megtiltotta a misézést, a kolostor jobbágyait szabadoknak nyilvánította, szerzeteseit pedig elfogatta. Később ugyan elengedte őket, de szer639