Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

A délnémet kolostorok már az 1524—5. évi nagy parasztháború folyamán sokat szenvedtek. A földesurakkal szemben fölkelt jobbágyok sok helyen elűzték a szerzeteseket, javaikat lefoglalták, templomaikat elpusztították. Az anarchikus állapotokra szomorúan jellemző, hogy az egyik bebenhausi bencés fegyveresen járta az országot, miközben rabolt s gyilkolt is. Hétszer ígérte meg, hogy visszatér s bennmarad kolostorában s ígéretét hétszer szegte meg büntetlenül. A protestantizmus támadásainak a nagyobb apátságok (pl. a regensburgi St Emmeram, Niederaltaich, Tegernsee, Benediktbeuern, Weingarten) sikeresebben tudtak ellenállni, mint a kisebb, magukra hagyott kolostorok. De a nagyobbak közt is nem csupán Lorch sorsa lett hasonló a dicső múltra visszatekintő Hirsauéhoz. Az utóbbi apátság romlása 1534-ben kezdődött, amikor a lutheránussá lett tartományúr a maga pártjára igyekezett vonni a konventet. Ennek következtében 4 konventtag meg is tagadta az apátnak járó engedelmességet, 15 azonban hű maradt fogadalmához. Am a következő évben a herceg már szekularizáltatta a kolostort oly értelemben, hogy az apát még megtarthatta a birtokok kezelését, a jövedelem nagyobb részét azonban köteles volt beszolgáltatni, amiből az eltávozott bencések is némi nyugdíjat kaptak. A politikai helyzet változása következtében 1547-ben kénytelen volt ugyan a herceg megengedni a konvent újjászervezését, de mikor 1552-ben ismét a protestánsok kerültek fölénybe, új tagok fölvételét s a katolikus szertartások végzését megint eltitotta. A lassú pusztulás utolsó mozzanata volt, amikor a herceg által 1560-ban kinevezett apát formálisan is lutheránusnak vallotta magát — amivel a hirsaui bencés apátság története befejeződött. A katolikus Habsburgok közvetlen uralma alatt álló osztrák kolostorok természetszerűleg előnyösebb viszonyok közt éltek, de egyes helyeken — pl. Kremsmünsterben, Garstenban — mégis meglátszott a protestantizmus hatása. A XV. században kialakult virágzásnak azonban a többi kolostorokban is vége lett — a XVI. század közepén már azok is éppen hogy tengették életüket. A göttweigi és a mariazelli apátnak 1, a karinthiai Szt Pálnak 2 szerzetese volt s a melki, seitenstetteni, admonti, lambachi konventek is csak néhány tagból álltak. Ám a bécsi, st lambrechti és a salzburgi kolostor híven szolgálta hivatását. Bár a protestantizmus és a katolicizmus harcai főleg fizikai fegyverekkel folytak, amellett a szellem erejét is igyekeztek hasznosítani az ellenfelek. Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy többek között a benediktbeuerni Treffler Flórián, a sche638