Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

tori közös életet is lehetett folytatni, csak a zsolozsmát kellett németül végezniök s a lutheri eszmékkel kellett megismerkedniük. Az egyre inkább kibontakozó lutheranizmus s a folyton támadóbbá váló vüági hatalom később már követelte a „pápista" elemek: Szűz Mária s a szentképek tiszteletének elhagyását az istentiszteletből, a képek, szobrok és ereklyék eltávolítását a templomokból. A szerzeteseknek megadták a lehetőséget a rendből való kilépésre s a házasságkötésre — amire 1525-ben Luther is példát mutatott. A bencés apátok és szerzetesek különbözőképpen viselkedtek a tartományurak, fejedelmek s általában a civil hatóságok rendelkezéseivel szemben. Sokan voltak, akik engedtek a csábításnak vagy fenyegetésnek s hűtlenek lettek nemcsak hivatásukhoz, hanem vallásukhoz is. Mások viszont ellenálltak s meggyőződésükért hősiesen vállalták az üldözéseket, nélkülözéseket, ha kellett, a halált is. A protestánssá lett tartományurak a joghatóságuk alá eső területeken az 1555-ben kodifikált „cuius regio eius religio" hangzatos elve alapján megszüntették, illetőleg kulturális vagy szociális célok szolgálatára, pl. iskolákká, árvaházakká alakították át a kolostorokat, a magdeburgiból pedig lutheránus szemináriumot szerveztek. Az észak-német területek kislétszámú, 5—6 tagból álló konventjei szinte nyomtalanul eltűntek a protestantizmus áradatában. De szomorú sorsa lett az előző században oly híressé vált bursfeldi apátságnak is. A lutheránussá lett fejedelemasszony 1540-ben közölte a konventtel, hogy akik akarnak, szabadon távozhatnak, de szerzetesi ruhát az ott maradók se viseljenek, étkezéseknél pedig Melanchton írásait és Luther bibliáját olvassák ... Mivel az eléjük szabott föltételeket az apát és a konvent elfogadta, a kolostor tovább folytathatta életét — az eretnekséggel vádolt apátot viszont a bursfeldi unió káptalanja 1547ben megfosztotta elnöki tisztétől. Néhány év múltán azonban a katolikusok visszaszerezték a tartomány kormányzását s ennek következtében a bursfeldi konvent is visszatért a katolikus hitre s az unió 1554-ben tartott káptalanján ismét a bursfeldi apát elnökölt. De ez a helyzet sem tartott soká, mert a tartomány élére újra protestánsok kerültek s azok hatására az öttagú konvent perjelével együtt 1585-ben lutheránusnak vallotta magát s azzal véglegesen megszűnt katolikus és bencés jellege. De nemcsak Bursfeldet, hanem az uniónak kb. 40 más kolostorát is szekularizálták, így a klusi, a két hildesheimi apátságot. A naumburgi kolostor apátja még megnősülése után is együtt akart élni a Regulához hű maradt két szerzetessel. 637