Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

mint a misztika újabb — a német domonkos és a németalföldi — képviselőit. A kolostort műhelynek tartotta, melyben az erkölcsi tökéletesség módszeres eljárással alakítható ki. A világnak és javainak az elhagyását a belső visszavonultság követi, amit a szilencium s a klauzúra segítségével lehet elérni. Annak, ha érzéki vágyait és önző törekvéseit megtagadja az aszkéta, az lesz a következménye, hogy megelégszik saját lelkével, tud magányban lenni, — Szt Gergely kifejezését használva — „habitare secum". Ezt a lelki állapotot az imádság, az Isten szavának hallgatása és olvasása, az Oltáriszentség látogatása, az Űr Jézus szenvedéséről, szent sebeiről, különlegesen pedig szent szívéről való elmélkedés táplálja. A lélek ily módon elmerül Isten jóságának szemléletében s az ebből fakadó szeretet képesíti arra, hogy önmagáról megfeledkezzék s egyesüljön Istennel, Isten akaratával. Ebben az állapotban a tiszta, egyszerű és alázatos lélek Isten tervének, kegyelmének készséges eszköze lesz — úgy istenül át, mint ahogyan a vas tud áttüzesedni. „Amikor lelkünk elmerül az Istenség feneketlen óceánjában, akkor boldogan veszíti el önmagát az Istenségben. S ez a célja minden aszkézisnek, ez az értelme az írásoknak és a parancsoknak." S ez az állapot — mikor a lélek alkalmassá vált a legtökéletesebb cselekedetek végzésére — az Isten dicsőítésének is a legfölsőbb foka, mert ettől fogva az örök Atya teljes igazsággal mondhatja: „íme, az én szerelmes fiam, kiben kedvem telik." Ezeket, az egyéni átéltségből fakadó tanításokat könyvei sorozatában fejtette ki és terjesztette a szent életű apát. Műveit, főleg az Institutio spirituális-1, nemcsak a bencések, hanem más rendek — pl. a jezsuiták — is kötelező lelki olvasmányaik közé sorozták s különféle nyelveken megjelent fordításokban azóta is gazdag táplálói a keresztény lelkiségnek. A bencés reformmozgalmak és korlátaik A föntebbiekben ismertettük, hogy a XV. század folyamán és a XVI. század elején miként bontakoztak ki az egyes bencés reformmozgalmak, s hogy azokat milyen szellemi-lelki tartalom hatotta át. Ám ezek, a magukban véve életerős mozgalmak a XVI. század elején még nem fejlődtek odáig, hogy az egész bencés szerzetességet — kb. 1500 kolostor (apátság, perjelség és cella) lakosságát — áthatották volna, hogy általános bencés újjászületést s annak alapján új életet eredményeztek volna. Arra pedig még gondolni sem lehetett, hogy ezek a megújulási -634