Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

ben látta, mely nemcsak a tétlenségtől óv meg, hanem a szellemet, a lelket is táplálja. Híres volt a bencés lelki élet fokozatos kiépítéséről és a nap megszenteléséről szóló, „De triplici regione claustralium et spiritualium exercitatio monachorum" című műve, melyet az 1493. évi káptalan megbízásából szerkesztett. A különböző formában és ismételten kinyomtatott mű a XV. század végétől kezdve a bursfeldi unió hivatalos lelki könyvévé lett. E szerint a szerzetesek lelki fejlődésének útjamódja az imádság, az elmélkedés és a lelki olvasmány — az oratio, a meditatio és a lectio, különös tekintettel az Űr Jézus szenvedésének, sebeinek és szívének tiszteletére. Spanyolországban Ximenes de Cisneros bíboros érsek, a legbefolyásosabb politikus tudatosan törekedett arra, hogy kora új szellemi áramlata, a humanizmus keresztény jellegű legyen és maradjon, s hogy a nagy számban létesített egyetemek necsak a tudománynak, hanem a vallás-erkölcsnek is fellegvárai legyenek. A bíboros érsek unokaöccse, Garzia de Cisneros montserrati apát ugyancsak eredményes tevékenységet fejtett ki a spanyol vallásosság fölszítása érdekében. Az 1497—99. években Párizsban került kapcsolatba Mombaer Jánossal s az ő révén ismerkedett meg a windesheimi irányzattal, a „Devotio moderna"val, melynek hívévé és terjesztőjévé lett. A misztikusok írásai nyomán szerkesztett Ejertitatorios espirituales című műben ő is a megtisztulás, a megvilágosodás és az egyesülés hármas útján vezette a lelkeket Istenhez. Az út mindhárom szakaszán a hét egyes napjaira külön elmélkedési anyagot adott, hogy a lélek ezek segítségével jusson el a szemlélődésre. Ennek alapja és célja Isten szeretete, tartalma pedig az Űr Jézus életének és szenvedésének a szemlélése. így lehet már a földi életben megtapasztalni, hogy „mily édes az Űr". A mű a valladolidi kongregáció lelki életének hivatalos kalauza lett s 1500 óta több latin, spanyol, olasz, francia, majd angol és német kiadásban is megjelent. Az 1499-ben fölszerelt montserrati nyomda ugyancsak fontos szerepet töltött be abban a tekintetben, hogy az új lelkiség a nép szélesebb rétegeiben is hódítson. A „devotio moderna" legvonzóbb bencés képviselője mégis Blosius Lajos volt. Nemcsak finom, előkelő és szerény egyénisége, hanem irodalmi működése is nagy hasonlóságot mutat szalézi Szt Ferencével, aki nagy tiszteletben is tartotta Blosiust. A Regulából táplálkozó misztika középkori kiválóságait: Szt Gergelyt, Szt Bernátot, Szt Gertrudot épp olyan jól ismerte, 633