Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

s azt tanította, hogy a szerzetesi élet vezet a valódi tökéletességre. Ugyanott dolgozott később Seidel Wolfgang (j 1562), kinek „Lelki május"-a a legszebb, a legmélyebb s a legnépszerűbb könyvek közé tartozik, amik a Szent Szívről valaha is megjelentek. A melki lelkiség másik sikeres alakítója a mondseei Jeromos volt (f 1475), aki az előző századok aszketikus irodalmát szinte teljes egészében ismerte s annak alapján írt Isten szeretetéről, a szerzetes életről és a szentmiséről. A misztikus teológia főforrását, Pseudo-Dionysios műveit annyira értékelték, hogy St Denisnek jóformán minden erre vonatkozó kéziratát megszerezték, lemásolták a melkiek. A magyar származású bécsi apát, Leïbitz Márton 1464) az emlékezést, értelmet és akaratot egyaránt figyelembe vevő módszeres elmélkedés híve volt s a lelki élet gazdag energiaforrásának tartotta a rendszeres lelkiismeretvizsgálást s az Úr Jézus szenvedéséről való elmélkedést. A bursfeldi mozgalom egyik kiinduló pontjában, a liégei Szt Jakab-apátságban Lardieu-i János (f 1444) Exercitatorium című munkája a szerzetesek külső és belső magatartását tárgyalta. A mozgalom másik alapvetője, a bölcs mérsékletet tanúsító trieri Rode János gondosan válogatott könyvtárat szervezett, mely sok támogatást nyújtott a „devotio moderna" híveinek. A novíciusok számára készített lelkigyakorlatában, exercitiumában az Űr Jézus szenvedéséről, szentséges szívéről és sebeiről szóló elmélkedéseket szorgalmazta. Homborch Theodór bursfeldi apát (t 1485) szintén dolgozott ki lelkigyakorlatot, melyben a hittitkok átélését s ja. röpimák alkalmazását ajánlotta novíciusainak. A bursfeldi lelkiség legenergikusabb képviselője a szigorú fölfogású, spanheimi, majd würzburgi apát, Trithemius János volt (t 1516). A Regula és a statútumok megtartását nemcsak mint apát, hanem mint káptalani elnök, vizitátor és szónok is sürgette. Mint kora legkiválóbb német bencés humanistája gazdag könyvtárt állított össze és nagyszabású irodalmi működést fejtett ki. Külön művekben foglalkozott saját kolostora és Hirsau történetével, az előző korok egyházi és bencés íróinak ismertetésével. A lelki élet mestereként főleg bencés elődei s egyéni élményei és tapasztalatai nyomán dolgozta ki a lelki élet alapjait. Azt tanította, hogy a lélek bánat, alázatosság és önmegtagadás által tisztul meg s az ima és elmélkedés útján egyesül Istennel. A legjobb imádságos könyvnek a feszületet tartotta. A munkát elsősorban a tanulásban, az irodalmi és tudományos működés-632