Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

azok a személyek mozgalmukban nemcsak a keretét, hanem annak tartalmát is igyekeztek meghatározni. Noha Barbo Lajos inkább mozgékony szervező, mint elmélyülő tudós volt, a „Forma orationis et meditationis" című művével mégis nagy hatást ért el. Azt tanította, hogy a szerzetesnek a nap meghatározott órájában imádkoznia kell, ami nemcsak a szóbeli imát, az oratiót jelentette, hanem a meghatározott formában való elmélkedést, a meditatiót is. A hét minden napjára kijelölte az elmélkedési anyagot s annak földolgozásában az értelmen kívül az érzelemnek és a képzeletnek is fontos szerepet juttatott. A novíciusok s általában a fiatal szerzetesek nevelésére s a módszeres elmélkedés végzésére nagy gondot kellett fordítani Szt Jusztina kolostorában és kongregációjában. A cél az volt, hogy az egyének állandó lelki kapcsolatba kerüljenek Istennel. A német bencésekre kezdetben a német domonkosok misztikája gyakorolt hatást, a XV. század közepére azonban a karthauziakkal együtt már ők vették át a lelki élet irodalmának a vezetését. A kastli János 1410) De adhaerendo Deo c. művében a léleknek a szeretet által Istennel való egyesüléséről tárgyalt. Ha a szerzetes elszakad a világtól s annak dolgaitól, akkor számára már a Földön megkezdődik az örök élet. Ebben s egyéb műveiben is szerzőnk kora egyik legkiválóbb misztikus írójának mutatkozott, aki a „devotio moderna" eszmevilágát ismertette és terjesztette. Hogy az 1418-ban megjelent „Krisztus követése" mily rendkívüli hatást gyakorolt a bencésekre, az lemérhető abból, hogy míg az ágostonosoknál 40, a karthauziaknál 50, addig a bencéseknél 160 kézirata maradt fönn korunkból. Csupán a melkiek 23 kéziratot őriztek Kempis műve létének első századából. S ugyancsak nagyra becsülték a melkiek Nicolaüs Cusanus rokon fölfogású dogmatikus alkotását, melyet „De docta ignorantia" címmel készített. Tegernsee perjele, a meliki reform és az egyetemes német bencés unió lelkes híve, Waging Bernát (f 1472) meg is írta annak dicséretét, a „Laudatorium doctae ignorantiae"-t és védelmét, a „Defensorium laudatorii"-t. Műveiben Bernát azt tanította, hogy mivel Isten a jóság és az igazság: nem lehet szeretni ismeret nélkül s az ismeret is holt, ha nem szeret. Szinte Kempis szavát ismételte, mikor azt mondotta, hogy amint nincs értéke a szeretet nélküli tudománynak, úgy a tudomány nélküli szeretet is könnyen tévutakra juthat. A De spiritualibus sentimentis című munkájában a Szentlélek vezetésének önmagát átadó lélek belső élményeit írta le 631