Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

ben; a határozatok megvalósítását s az apátok élethossziglan tartó vagy rövidebb időre korlátozott kormányzását vizitátorok ellenőrizték. A lelki élet új irányzata: a „Devotio moderna" A XV. századi bencés reformmozgalom nem csupán szervezeti vonatkozásban jelentett elhajlást a múlttól, hanem a belső, a lelki élet tartalmi tekintetében is. A reformot, a „vita nouva"-t ezen a téren a „Devotio moderna" kialakulása és alkalmazása jelentette. A kor elmélyülő lelki életét — a reneszánsz földies, immanens világnézetével s az egyháziak nagy mérvű elvilágiasodásával szemben — a világtól való visszavonulás és az Istennel való bensőséges egyesülés vágya, vagyis a misztikus életre való törekvés jellemezte. Korunk bencés irodalmában és életében jelentkező misztikus elemek forrásait kutatva mindenekelőtt rá kell mutatnunk azokra a német domonkosokra, akik a XIV. század folyamán a Rajna-menti városokban: Kölnben, Strassburgban, Bázelban és Konstanzban működtek. Eckehart (| 1327) a lelki fejlődés Pseudo-Dionysios, majd Szt Bonaventura által meghatározott hármas — tisztító, világosító, egyesítő — útját elfogadva tanította, hogy a vita purgativá-t követő via illuminativa után a via unitiva-ra kell lépni. Ez utóbbi vonatkozásban azonban már oly közel jutott a pantheista fölfogáshoz, hogy halála után tanításának 28 tételét az Egyház elítélte. Ezért a tanítványok: Tauler (t 1361) és Suzo (f 1366) óvatosan követték a mestert. Az utóbbi látva a skolasztika szőrszálhasogatásait, formális túlzásait és XXII. János pápa s Bajor Lajos király harcait, arra a meggyőződésre jutott, hogy a világ már elöregedett s megfiatalításra szorul. Azért kívánta, hogy az értelem száraz okoskodása mellett az érzelem nagyobb szerephez jusson a vallási életben. Ez a teljesebb vallásos élmény jellegzetessége lett a modem lelki életnek, a „devotio moderna"-nak. Ezen az úton haladtak tovább a németalföldi misztikusok. A Brüsszel mellett fekvő Groenendaelban élt Ruysbroeck János, az ágostonos kanonokok perjele (| 1381), akinek írásain a korábbi misztikus szerzők (Pseudo-Dionysios, a párizsi ágostonos Hugo és Richárd, a domonkos Eckehart) hatása egyaránt érezhető. A világi dolgokra irányuló s túlságosan is sokoldalú érdeklődés helyett a bensőséges, igazi „devotus" életmód íontosságát hangsúlyozta. Az egyháziak életében is annyira uralomra jutott ön-628