Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Amand, Tournai, Afflighem) konventjeire viszont Burs f eld szelleme sugárzódott ki. Végül különlegesen is ki kell emelnünk egy belga apátságot, mely nem fejlesztett ki ugyan kongregációt, mégis széles körökben hatott nemesítőleg a bencés életre. Ez az apátság Liessies volt, mely jelentőségét szentéletű apátjának, Blosius Lajosnak köszönhette (1506—66). A vallásos francia grófi családból származó fiatal szerzetes még tanulmányait végezte, amikor 22 éves korában az apát koadjutora, majd 2 év múlva utóda lett. Egyéniségét a szelídség és egyszerűség, apáti működését a tapintat és mértéktartás jellemezte. Bár ő maga kezdettől fogva a Regula hű követését tartotta szem előtt — kolostorában azt csak fokozatosan és módosított formában igyekezett megvalósítani. Mikor 1537-ben látta, hogy néhány társa hajlandó átvenni a szigorúbb fegyelmet, akkor írta a „Speculum monachorum"-ot. Szerzeteseinek többsége azonban csak engedmények árán akarta vállalni az új életformát. Így készültek el a korviszonyokhoz alkalmazkodó „Statútum"-ok, melyeket III. Pál 1545-ben jóvá is hagyott. Ennek előszavában fejezte ki Blosius azt a meggyőződését, hogy „a szentség és tökéletesség nem a nagy szigorúságban áll, hanem a valódi alázatosságban és a szív tisztaságában". Komolyan vette a közös élet, a szegénység, szilencium és klauzúra megtartását, de — az egyházi böjtök kivételével — megengedte a húsételek, sör s némi bor fogyasztását s gondoskodott kellő üdülésről is. Minden szerzetesének volt kertecskéje, amit saját kedve szerint művelhetett. A napi elfoglaltság reggel 4-től este 7 óráig tartott, ami a zsolozsma és elmélkedés, a testi és szellemi munka között oszlott meg. A bölcs apát példája és tanítása nyomán ilyformán vált Liessies a lelki béke és nyugodtság, az Isten felé fordult harmonikus szerzetesi élet otthonává, a „szentek iskolájá"-vá, mely időben is, térben is messze éreztette jótékony hatását. Ezekben vázoltuk annak a bencés reformmozgalomnak a formáit és kereteit, mely a nyugati kereszténység legtöbb országában majdnem azonos időben s a belső okok következtében szinte önkéntelenül alakultak ki. A mozgalom célja a korszak legsúlyosabb bajával, a kommendával szemben való védekezés volt. Annak érdekében szükségesnek látszott, hogy a Regula alkotmányjogi rendelkezéseit bizonyos mértékben módosítsák. Ennek során a kolostorok egymástól való függetlenségét s az apátok élethossziglan tartó, szinte szuverén uralmát korlátozni törekedtek; a kolostorokat kongregációkba foglalták s azok káptalanjai közösen határoztak a vallási és erkölcsi élet kérdései38* 627