Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

A francia és belga apátságok megerősödése; Liessies Az eddig ismertetett mozgalmakhoz hasonló méretű és intenzitású reformtörekvésekkel francia területeken nem találkozunk korunkban. A kb. 25 apátságot és 100 perjelséget magában foglaló clunyi kongregáció megerősítését célozta VII. Károly király és III. Kallixt pápa, amikor a tehetséges és jóakaratú Bourbon Jánost állította Cluny élére (1456—85). Ő azonban az érdekelt világi papok ellenállása és a pápai támogatás hiánya következtében nem tudott nagyobb sikert fölmutatni. Az 1486ban tartott káptalan a széthúzó erőkkel szemben a központ erejét kívánta fokozni s elsősorban azt igyekezett reformálni; ugyanakkor tiltakoztak a kommenda-rendszer ellen is. Az 1494. évi káptalanon a közös élet fontosságát hangsúlyozták, az ellenálló apátokat és perjeleket megfosztották állásuktól, a kommendátorok mellé pedig bencés vikáriusokat rendeltek. A francia apátságok között Chezal-Benoít fogott a legnagyobb lendülettel a megújulás munkájához. Péter apát 1488-ban statútumot adott ki, melyeken Barbo hatása érezhető. A prebenda gyakorlatának eltiltásával a közös élet fontosságát hangoztatta. A reformot a Clunyből kapott szerzetesekkel indította meg. Utána hamarosan lemondott állásáról s kívánta, hogy azt háromévenként töltsék be. Példája követésre talált s a kibontakozó kongregáció 1505-ben már megtartotta első káptalanját. Az ügyelt ugyan az egyes kolostorok függetlenségének, helyi hagyományainak megőrzésére, a 3 évre szóló apáti megbízatások jogát mégis magának tartotta fönn. A szép bencés életet kialakító kongregáció fejlődését azonban erősen akadályozta az 1516-ban kötött konkordátum, mely csupán az első 5 apátság számára biztosította az apátállítás jogát, a többi — pl. az 1514ben csatlakozó St Germain-des-Prés, az 1516-ban társult Jumiéges — számára a király nevezett ki apátot. Chezal-Benoít szellemi vonatkozásban is jelentős központ lett a XVI. század elején. A francia humanizmus kiváló képviselői, a szép latin stílus ünnepelt párizsi mesterei, Fernand Károly (t 1517) és testvére János (t 1631) ott kezdték szerzetesi életüket s nagy műveltségüket annak propagálására fordították. Velük egy időben s az övékéhez hasonló életpályát futott Jouveneaux Guido, aki szintén párizsi professzorkodás után lett Chezal-Benoít szerzetese s mozgalmának irodalmi terjesztője. A belga és a holland kolostorok egy része (pl. Stablo, St Hubert, az utrechti Szt Pál) a Hegei Szt Jakab jótékony hatása alá került a XVI. század elején, mások (Gembloux, St Ghislain, St -626