Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Garzia de Cisneros, aki mint Montserrat apátja a reform lelkiségének leghatásosabb terjesztője lett (| 1510). Időközben sok más kolostor — pl. Hirache, Valvanera — is megnyitotta kapuját az új eszmék előtt s számuk 1540-ben már 45-re emelkedett. Am a kongregáció szervezetének kialakítása nem ment nehézségek nélkül; az sok nyugtalanságot okozott. VIII. Ince pápa ugyanis 1489-ben a valladolidi perjelt tette a kongregáció fejévé úgy, hogy ő erősítse meg hivatalában a többi kolostor vezetőjét s mint „reformátor generalis" ő irányítsa a kongregáció életét. A régi nagy apátságok — pl. Oňa, Santiago, Sahagun, Cardeňa, Silos, Salamanca, Oviedo — önérzetét mindenekelőtt az bántotta, hogy csatlakozásuk veszedelemmel fenyegette apátsági jellegüket. Ezért az 1491. évi káptalan kimondotta, hogy a régi kolostorok vezetői megtarthatják apáti címüket — s ez alkalommal a valladolidi perjelség is apátsággá lett. Ettől fogva a kongregáció tagjai közt apátságok és perjelségek vegyesen foglaltak helyet. Az egyes kolostorok vezetőit saját konventjük választotta, de csak 3—6 évre, 1557 óta pedig a káptalan nevezte ki őket. Otthonukban aztán önállóan intézkedtek, de a közös határozatok megtartását a vizitátorok ellenőrizték. A másik nehézséget a valladolidi apátság kivételes jogi helyzete okozta. A nagymúltú régi kolostorok nem akarták eltűrni, hogy a kongregáció kormányzása annak a valladolidi apátnak a kezében legyen, akinek a megválasztásába nekik nem volt beleszólásuk. Ezért az 1550-ben tartott káptalan részt kívánt venni a valladolidi apátnak mint a kongregáció vezetőjének a választásában — viszont a valladolidiak saját ügyüknek tekintették apátjuk megválasztását. Az érdekeknek ez a különbözősége évtizedeken át zavarta a harmonikus együttműködés munkáját. A problémát a szentszék végül is úgy oldotta meg, hogy az elnökséget elválasztotta a valladolidi apátságtól s a kongregáció is, az apátság is szabadon választhatta fejét. A spanyol újjáéledés jótékonyan hatott a portugál bencés életre is. Az 1558-ban Montserratból reformálási céllal St Tyrse-apátságába küldött két bencés közül az egyik, Chaves Péter hamarosan a tibáesi Szt Márton-kolostor apátja s a portugál kongregáció szervezője és generálisa lett. A generálist s az egyes kolostorok apátait 3 évre a káptalan választotta, a vizitátort pedig 10 évre a király nevezte ki. 40 Szent Benedek fiainak II. 625