Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

a mindenkori bursfeldi apát letfe, aki az évenként tartott káptalanok tárgyalásait vezette. S ugyancsak ő lett a fővizitátor is, aki ebben a minőségében az összes apátságok fölött ellenőrzési jogot gyakorolt. A káptalanok aztán 2—2 társelnököt és definitort s több vizitátort választottak. A vallás-erkölcsi és anyagi vonatkozású közös határozatokat a formulárék tartalmazták. A vizitátorok főleg azt igyekeztek megállapítani, hogy miként tartják az istentiszteletet és a fogadalmat, milyen a konvent lelkülete és hangulata, anyagi helyzete és igazgatása. Az egyes kolostorok önállóságát azáltal biztosították, hogy apátjaikat két vizitátor jelenlétében maguk választották s a növendékek is saját konventjük számára tettek stabilitasfogadalmat. Mivel azonban a bursfeldi apát az egész kongregáció feje is volt, annak választásában az unió 2—2 társelnöke, definitora s vizitátora és 3 szomszédos apát is részt vett. A mozgalom terjedését Nicolaus Cusanus pápai legátus tőle telhetőleg támogatta s 1452-ben új zsolozsmát fogadtatott el vele, mely a Regula előírásait s a római gyakorlatot egyesítette. A breviáriumnak ez a „romano-monasticum" formája később szinte általánossá vált a bencés kolostorokban. Az unió szervezetét II. Pius pápa a „Regis pacifici" bullában 1459-ben hagyta jóvá, amikor annak propagálását is helyeselte. Mivel az egyes apátságok csatlakozását csak az illetékes püspökök engedélyével fogadták el, a püspökök is szívesen látták az unió terjedését. A mozgalom fejlődését végül az is szolgálta, hogy az unió tagjai továbbra is részt vettek a Benedictina által szervezett tartományi káptalanokon s így módjukban állott eszméiket és életformájukat a még nem uniós apátokkal is megismertetni. Ily módon történt, hogy Hägen halálakor, 1469-ben már 36 tagja volt az uniónak s ez a szám később 100 fölé emelkedett. A régi nagy kolostorok közül 1471-ben Maria-Laach, 1476-ban Abdinghof, 1477-ben Werden, 1501-ben Korvey, 1518-ban Cornelimünster csatlakozott hozzá. Bár az unióhoz tartozó kolostorok — a Regula szellemének megfelelően — megőrizték függetlenségüket, mégis hathatósan támogatták egymást az illetéktelen külső beavatkozásokkal szemben s az anyagiak terén is. Együttműködésük eredménye megmutatkozott a konventek létszámának gyarapodásában s az erkölcsi színvonal emelkedésében. Az istentisztelet méltó végzése, az alázatosság és engedelmesség gyakorlása, a fizikai munka visszanyerte régi becsületét — a szellemi munkára, az irodalom művelésére azonban kevesen vetettek különösebb súlyt. -623