Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

legűek voltak a silentium, az engedelmesség és a szegénység hangsúlyozásával. A reformszellemet képviselő konstanzi zsinat kétségtelenül segített abban, hogy Kastl élete a következő évtizedekben kb. 25 bajor apátságra hathatott nemesítőleg. Miként már említettük, 1435 körül St Gallenben is kastli bencéseket telepített a pápai követ, Cesarini Julián. Ugyanebben az időben még jelentősebb reformközponttá vált az osztrák melki apátság. Az erre való indítást a konstanzi zsinaton jelen levő Habsburg Albert osztrák herceg adta, aki apátságait szerette volna újjászerveztetni. Ennek úttörője Seyringer Miklós lett, aki korábban a bécsi egyetem tanára, majd rektora, utána pedig a másfél századon át (1364—1514) a német bencések által lakott subiacói apátság tagja, perjele, apátja volt. V. Márton pápa és Albert herceg kívánságára 1418-ban tért vissza Bécsbe, ahonnét mint az osztrák apátságok egyik vizitátora Melkbe érkezett. Az ottani viszonyok láttára két vizitátor-társa az apátot lemondatta s őt állította helyére. A subiacóiak alapján az ő közvetítésével alakultak ki a „melki szokások", melyek aztán a legtöbb osztrák (a bécsi, göttweigi, seittenstetteni, kremsmünsteri, garsteni, mariazelli, lambachi, salzburgi) apátságban meghonosodtak. Bajorország (Tegernsee, Niederaltaich, Regensburg, Benediktbeuern, Weihstephan, Mondsee, Metten, Augsburg) jelé Seyringer apát hűséges munkatársa, a Subiacóból ugyancsak visszatért Rosenheim Péter melki perjel nyitotta meg számukra az utat, amikor vizitátorként járt azokban a kolostorokban. De úgy is terjedt a melki szellem, hogy a mozgalom első évtizedeiben több, mint 100 idegen (sváb, cseh, lengyel, magyar) bencés ment Melkbe, hogy a helyszínen ismerje meg életformájukat, más kolostorok (pl. Fulda, Neresheim) pedig onnét kaptak apátot vagy szerzeteseket. A „melki szokások" a liturgia tekintetében — a clunyi hagyományokkal szemben — visszatértek az egyszerűbb ősi római gyakorlathoz; a prebenda-rendszer megszüntetésével visszaállították a közös életet; a szegénységet és a böjtöt szintén szigorúan értelmezték. A tegernseei Gáspár apát gyászjelentésében dicsérettel említették, hogy naponként misézett; Leibitz Márton bécsi apát viszont azt jegyezte föl, hogy vizitációs körútján naponként szokott misét hallgatni 2 társával együtt. A mondottakból látható, hogy a két délnémet mozgalom értékes gyümölcsöket termett. Azok azonban nem lettek maradandók. mert az összetartozó apátságok csupán lelki-szellemi -621