Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

ben történt lemondása után 1450-ben újra apáttá választották rendtársai. A XVI. század elejének bencés vezetői Kidderminster Richárd winchombei (1488—1527) és Islip János Westminster! (1500—1532) apátok voltak. Mint a vezetők általában, Islip kivételével ők is egyetemen szerezték műveltségüket, amit aztán mint káptalani elnökök és vizitátorok szélesebb körben is hasznosítottak. Alig tekinthető elszigetelt jelenségnek, hogy a nevezettek — ismét Islipet véve ki — életük vége felé lemondtak állásukról, amikor aztán apátságuk valamelyik birtokon biztosított tisztes nyugalmi életet számukra. A konventek általában népesek voltak. A nagyok között 1500 körül Canterbury 70—80, St Albans, Bury 60, Glastonbury, Peterborough, Norwich, Durham 50, Westminster 45, Ely, Reading, Ramsay 40 taggal rendelkezett. De a közepesek után voltak 10 vagy még kisebb létszámú apátságok is. A tagoknak kb. l/z része — perjellel az élén — a szerzetesi és a gazdasági élet adminisztrálásával foglalkozott, a többi pedig főleg az istentisztelet végzésével. De e tekintetben is engedtek már a korábbi gyakorlatból — Szűz Mária officiumát s a bűnbánati zsoltárokat több helyen privátim végezték, a proceszsziók számát apasztották. Az aszketikus élet tartalmát tekintve — miként az egyháziak és a világi hivők fölfogásában és eljárásában is — lazuló irányzatot láthatunk; igyekeztek az életet kényelmesebbé, komfortosabbá tenni. A püspöki látogatási jegyzőkönyvek „detecta"-i, illetőleg „comperta"-i nem egyszer hibáztatták a zsebpénzt, a kártyajátékot, a húsevést, a borozgatást, a szilencium és a klauzúra megszegését. A nagyszámú személyzet révén nők is bejutottak az apátságokba, ahol nemegyszer gyanúsításokra, sőt erkölcsi kihágásokra is nyújtottak alkalmat. Ezekkel kapcsolatban azonban meg kell állapítanunk, hogy a jegyzőkönyvek természetüknél fogva inkább csak a hiányokat és a hibákat tették szóvá, azok emlékét tartották fönn, a szabályszerű életet nem részletezték. S az is tény, hogy mind a liturgia, mind az aszkézis területén főleg a kisebb apátságok küzködtek nehézségekkel. A szellemi élet tekintetében nagy elevenség uralkodott. Igaz ugyan, hogy az oblátus intézmény megszűnése óta, főleg a kisebb konventekben nem egyszer hiányzott az a magiszter, aki az ifjúságot a klasszikusok ismeretére kellőképpen taníthatta volna — a nagyobb kolostorok viszont gyakran küldték fiatalabb tagjaikat egyetemi tanulmányokra. Onnét kikerülve nagy részük mint az apátságok vezetői s a káptalanok tagjai dolgoztak -612