Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

„mensa episcopalis"-ához csatolja. Ám az a terv még akkor sem Knöringen Márk apát lett, a következő évben pedig a hatalmas kegyúr, Habsburg Miksa császár Augsburgból polgári származású bencéseket telepített oda s a földműves családból való zwiefalteni apátot állította élére. Bár ennek halála után, a 20-as években ismét kolostora birtokába jutott Márk apát, a konstanzi püspökök igényével szemben mégsem tudta magát tartani. Mivel 1535-ben III. Pál pápa újra elrendelte az apátságnak a püspökséggel való egyesítését s patrónusi minőségében ehhez a császár is hozzájárult, 1542-ben Márkot nyugdíjazták, Reichenau pedig megszűnt bencés apátság lenni. A bencés gondolat erejének gyöngülését és a püspöki befolyás erősödését egyaránt mutatja az a tény, hogy ebben az időben 11 apátság — köztük a régi Ellwangen, Weissenburg, a mainzi St Álban és St Jakab — alakult át káptalanná, mi által a bencés szerzetesek kanonokokká lettek. Ezt a sorsot szánta Augsburg bíboros püspöke a XV. század közepén Ottobeurennek is, amely azonban szerencsésen átvészelte a hanyatlás válságos idejét s a XVI. század elején új erőre kapott. A reguláris élet hullámzása a svájci és a szláv konventekben A némethez hasonló volt a helyzet Svájcban. A luzerni St Légér káptalanná lett, mások — pl. Engelberg, Pfäfers, Muri, Rheinau — egy-két szerzetessel tengették életüket. A két-háromtagú konventtel rendelkező Einsiedeln szinte egy századon át ugyanazon főúri család javadalma volt. Rudolf apát (1438— 47) után 1452-ig unokatestvére, Ferenc, majd öccse, Gerold, 1469-től 1526-ig pedig Ferenc unokaöccse, Konrád állott a kolostor élén. Ehhez a családhoz tartozott Bonstetten Albert is, aki Rudolf és Gerold nővérének volt a fia és a svájci humanizmus egyik legkiemelkedőbb alakja (1442—1504). Műveltségét a freiburgi, bázeli és páviai egyetemen szerezte. Hatéves tanulmányútját befejezve apátságában gazdag irodalmi működést fejtett ki. Legértékesebb műve Svájc geopolitikai leírása volt, ami mellett elkészítette még kolostora és a Habsburg-ház történetét s legendákat is szerkesztett. A latin s rendszerint német nyelven is kiadott művei nem annyira tartalmi, mint inkább formai szempontból voltak jelentősek. Irodalmi működés mellett szívesen vállalkozott diplomáciai föladatokra is. Szerette volna a francia -608